|
Barátkozzunk
múzeumok bejegyzései
Test kiállítás
Hova menjünk? Hova menjünk?
Menjünk, nézzük meg a" test" (bodies) kiállítást! (no, megint tanultam valami újat)
Zoli bicajjal, én Újmocival mentem.
Moci telitalálat volt, mert nélküle nem tudtam volna végigállni-járni a kiállítást.
Gyalogosan indultam ugyan, de fél óra után piszkosul fájt már a lábam. Kénytelen voltam lehozatni a járgányomat.Legalább a tárlatvezető kütyüt ülve hallgathattam. Igaz, az állandó ki-be szállástól enyhe izomlázam lett.
A biztonságiak hihetetlenül előzékenyek voltak. Le a kalappal előttük, de tényleg.
Ha megnéznétek, előre figyelmeztetlek titeket, hogy rá kell szánni 4 órát.
Mi nem sokkal 4 előtt érkeztünk, és pont zárásig sikerült végignézni, végigolvasni, végighallgatni mindent.
A belépőjegyek igencsak borsos ára miatt nem lehet csak félig nézni, aztán újra visszajönni.
Ezt egyszer mindenkinek végig kellene nézni, lehetőleg 14-25 éves kora között, de később sem árt! Kisebb gyerekeknek viszont nem ajánlanám.
A kiállítás végén megtapinthattunk májat, agyat, izomszövetet. Merthogy nagy volt ám a kísértés, hogy hozzáérjünk. És bizony nem is sikerült legyózni. 1 ujjal azért csak hozzáértem az egyikhez. Gondolom, legtöbben így voltak vele.
1/2 9-re megérkeztünk a Roosevelt térre. Akkora szél kerekedett addigra, hogy inkább hazafelévettük az irányt.Azt hittük, út közbenér majd minket egy nagy vihar. Szerencsére a bicikliúton gyorsan lehet haladni, és végül vihar sem lett.
A ligetnél még lefényképezkedtem egy Formula 1-es autóval.
Halálosan fáradtan, vacsora nélkül dőltem be az ágyba.Ami azért mégiscsak megbosszulta magát, mert éjfélkor a korgó gyomromra ébredtem. Kénytelen voltam kielégíteni őkelmét 1 fél doboz sprotnival.
|