Mangalicafesztivál, és egyebek

Úgy látszik, az én gépemmel van a baj, mert Zoli irodai gépén minden rendben.

Persze nem várhatom el, hogy a munkája mellett még a képeket is ő tegye fel.

Idén a belépés ingyenes volt, de a termelőknek tetemes helypénzt kellett fizetniük, és ez bizony az árakban is jelentkezett.

Mindenesetre vettünk 1 vastagkolbást, töpörtyűt, és 1 pici kecske camembert.

Alaposan be is vacsoráztunk belőle.

No de most képek a fesztiválról:

Különböző színű nagy mangalicák helyett most csak ezt a 2 picit húzták a járókelők között.

Ez a fesztivál is elüzletiesedett már. Itt is megjelentek a bóvliárusok is, persze azokról nem készültek fényképek.

Azt hiszem, ezentúl már nem várom olyan örömmel. Kóstolók sem voltak már kitéve, ha sorba álltál vásárolni, akkor némely helyen adtak 1 leheletnyit, de sorba kellett állni.Tavaly mindent végigkóstoltam, utána döntöttem, hogy melyikből vegyek.

Újra itt a tél...

Csütörtökön, pénteken a jég fogságába kerültem:

Ma viszont a hó akadályozott meg minket, hogy elmenjünk nagybevásárolni.

Fantasztikusan szép volt az ablakon kinézve.

Ráadásul tömegestül elleptek minket a madarak.

Órákig lestem az ablakban, és kattogtattam, mire végre egyet el tudtam kapni teljes szépségében:

Valami megint nem stimmel a képizélőmmel, már megint félrecsúszott, úgyhogy amíg Zoli ki nem javítja, -remélem, holnap megteszi- több kép föltételével nem bosszankodom.

Várom

a fiamat, mert elment úszni a Széchenyibe.

Valószínűleg sokáig kell várnom, mert megnéztem a nyitvatartást.

De ébren akarok maradni, mert elméletileg együtt vacsoráznánk, 1 üveg parádi víz mellett.

Átmentem mormotába

Hétfő óta a nap 24 órájából 20-at alszom.

Norrmális dolog ez?

Ti elhiszitek

a képviselőknek a vagyonnyilatkozatukat?

Szegény politikusaink!

Sokaknak még csak 1 trabantja sincs!

Jó hír viszont, hogy az ATV-n lesz újra TV ügyvédje, ha már a királyinak nincs pénze rá!

Bocsánat,

de ma szinte egész nap durmoltam.

Kivéve azt a közel 3/4 órát, míg a teraszajtón keresztül szurkoltam annak az autósnak, hogy azt a 15-20 métert a garázskapunktól az Erzsébet királyné útig meg tudja tenni.

Végül majdnem az egész utcát végiglapátolta a szerencsétlen. Nem volt pofám lefényképezni a szenvedését...

Így aztán további képektől megkíméltem a tisztelt publikumot!

Nagy megkönnyebbülésemre Hawah előkerült, én viszont fekszem vissza pihe-puha ágyikómba

Sok kép-kevés szöveg

Zoli, azt hiszem, csütörtökön járt Siófokon.

Nem tudom megállni, hogy ne tegyem be az ott készült képeket:

Zoli hiányolta az öltöző (kabinos? oszlopos?) képet.

Íme:

Őszintén szólva én azt hittem, hogy ez egy hirdetőoszlop, amiből a '60-as-'70-es években sok volt Budapesten.

A kérdésem már csak az lenne, ha épp egy hölgy öltözik odabent, és bemegy egy pasi? -akkor mi történik vajon?

Erre mi a '60-as években föltaláltunk egy frottírból készült privát öltözőkabint.

Nincs valakinek véletlenül ilyen képe?

Bocsánat, de úgy elkapott a buzgóság, hogy folytatás valószínűleg csak holnap...

19.25:

Zoli dél körül átment a nagyanyjához. Szerencsére küldtem át neki pár szelet kenyeret. Ő is szombaton akart kimenni vásárolni, de a hóesés persze közbeszólt.

Átrendezte neki a szobáját, mert most már az ideje nagy részét fekve tölti. Februárban már 86 éves lesz!

Én is képes voltam egészen 3/4 5-ig, míg Zoli haza nem jött, aludni.

No, akkor most, miután teljesen éber lettem, folytatom a képek föltételét:

Az volt a terv, hogy a szánkódombig én Mocival jutok el, mivel az alacsony szánkón ücsörögve...

egy ideig el is jutottunk...

De aztán be kellett látnunk, hogy ha Moci motorját a 30-40  centis szűzhóban nem akarjuk kikészíteni, bizony vissza kell fordulnom.

Nem mondom, hogy nem volt csalódás, de nem várhattam volna el Zolitól, hogy szánkón húzzon odáig, mert a nagy hóban nem könnyű ám járni.

Ő viszont azért csúszkált párat.

Ez Doni:))), a kis hóeke. Nem szüpped be teljesen a hóba, ahhoz túl könnyű a lelkem..

Itt immár megkönyebbülten készül be a lakásba.

Ilyen mélyre süllyedt tegnap Zoli lába, mikor a cinkék etetőjét töltötte föl.

Ez a madaraim egyik kókuszvendéglője hatalmas hósipkával.

Ilyen volt a garázs melletti sövényünk.

Délután, ha még nem volt elég a télből, kiment a Margitszigetre.

Tőlünk minden elérhető pár kilométeres sétával, ezért is ragaszkodunk olyan nagyon ehhez a házhoz.

Ezt a hídról fényképezte

és ezt is.

Ugye milyen gyönyörű?

Nos, ennyit válogattam össze Zoli telefonjáról.

Holnap talán, mivel úgy néz ki, hogy egyelőre házifogság, talán teszek föl képeket az én gépemről is.

Sajnos ma este 1/2 7-kor Zoli hazament. Én pedig a szokásos 19  fokra vettem le a fűtést.

Istenkém, de jó is volt 2 napig a 21-22 fok még éjszaka is.

Esik a hóóóó-juj de jóóó

Mára gyerekek lewttünk újra.

Mármint Zoli, és én is.

Én 13-14 évesnek. Zoli 9-10 évesnek képzelte magát.

Egészen fellelkesültünk: Menjünk szánkózni a Király dombra.

Fiam rendbe tette a több, mint 15 éve porosodó szánkót, és --röhej, de felöltöztetett engem. Mármint segített felhúzni a 2 nadrágra a sárga vízhatlan nacit,  a 2 vastag zoknira (érszűkület) ráerőltette a hótaposót, a három pulcsira rám adta a dzsekimet.

Behúnytam a szemem, és azt képzeltem, hogy  Zoli apu, 3 éves vagyok, és vele indulok a mátraházi Dózsa üdülőből szánkózni.

No, szóval,

először a mai napról.

Donit még a havazás elkezdése előtt engedtem ki pisilni.

Aztén én is szerettem volna kimenni havat söpörni, de Gyuri állandóan kint szerencsétlenkedett az ő részükön a tilitolival.  A söprű ilyenkor sokkal többet ér. A toló inkább ledöngöli a havat.

2 után elcsöndesedett minden.

Vera 4 körül szokta sétálni vinni a kutyát.

Donit nem engedtem ki, nem akartam, hogy összetapossa a havat. Mivel engem Szindi még sosem támadott meg, no meg ilyentájt nem is szokott sétálni menni, nem kapcsoltam fel a villanyt. Söpörtem nyugodtan. Egyszer csak hallom, hogy hörögve nekem támad. Még szerencse, hogy pórázon volt, és Vera idejében meg tudta fékezni, mielőtt rám ugrott volna.

A tegnapi nap meg jöttem haza a patikából. Fölgyújtottam a villanyt, és kiengedtem Donit pisilni, míg én hordtam be a vásárolt dolgokat.

Gyuri jött be a kapun. Doni ugatott, ő meg rugdosott csapkodott felé. Ő érzi rajta a gyűlölt kutyaszagot, plussz a rugdosást, csapkokodást támadásnak veszi. De ezt a reakciót  egy kutyagazda igazán ismerhetné.

Magából kikelve közölte, hogy legközelebb úgy rúgja fejbe, hogy megdöglik.És egyébként is erre a rohadt geci kis dögre kéne inkább szájkosarat tenni.

Doni még csak a nadrágjához sem kapott soha.

No, Tündérke, ezzel kiírtam magamból a tegnapi, és a nai nap összes sérelmét.

Találkozások

Délelőtt az SZTK-ban összefutottam a férjemmel, aki anyósomat kísérte az orvoshoz.

És tudtunk beszélgetni.

Több, mint 1 órán keresztül, nem szakítottuk meg kellemetlenné váló csönddel.

Távol ült az anyjától, úgyhogy róla is nyugodtan tudtunk értekezni, nem mintha meghallaná, de szájról azért tud néha olvasni.

Ez tulajdonképpen kellemes találkozás volt.

De aztán jött a szörnyűséges!

Erről majd holnap, ha lehiggadtam kicsit, mert megint remegett kezem-lábam, és rosszul lettem. Még most sem tértem egészen magamhoz.

Még sem

lesz (ingatlan)adóügyi agymenés!:)))

de mostanában csak ezt a kezemben tartva nyitom ki az ajtót:

De persze előbb felkapcsolom a lenti villanyt, várok fél percet,...

Nem, tényleg nem őrültem meg, és paranoiás sem vagyok, csupáncsak félek...

Úgyamúgy még mindig taknyos vagyok.

Tegnap jelenésem volt a Neurológián.

Reggelre a megfázás természetesen ráment a gyomromra. Dél körül fél margarinos zsömlét ettem 1 bögre zöld teával, de minden kijött.

Dedalonnal indultam az SZTK-ba.

Szokásom szerint benéztem a postaládába, persze benne értesítő, menjek be érte.

Jó-jó, megértem én, hogy ő is fázik, mielőbb végezni akar, és ilyen időben papucsban nem lehet kiszaladni, de nekem meg messzi postára kellene mennem a levélért... Ráadásul szombaton nincs nyitva...

Visszafelé valami könnyű kekszet vettem volna, de közben rátaláltam erre:

Nem is tudtam ellenállni. Emlékszik még valaki a ropogós,  köménymagos sós kiflire?

No, ez épp olyan volt, igaz, stangliban. Hiába, a vecsési sütödének nincs párja.

Mutatóujjal kiszedve belőle a puha belét, -gyerekkoromban is így jártam el,-aztán  utoljára a köményes-sós friss külseje- mennyei élvezet volt...

Se vaj, se felvágott nem kell hozzá. Csak úgy magában, frissen...

Estére annyira rendbe hozta a gyomromat, hogy a vasárnap   tölcsér;- fafül;- és illatos gombából készült levesből is be tudtam vágni 2 egész tányérral.

Laktató, mára, és holnapra is maradt belőle.

Csirkemell csíkokat is szándékomban volt belefőzni, de aztán meggondoltam magam.

Így csak Doni cupákja főtt benne.

Meg vagyok fázva,

úgyhogy Zoli ma reggel nem is engedte meg, hogy befessem a hajamat.

Mivel Donit még mindid le kell kísérni pár lépcsőfokon, és én általában ehhez nem veszek kabátot, nem csoda, hogy taknyos vagyok.

Tegnap megint káposztás cvekedli volt az ebéd:

Ez volt az utolsó előtti adag.

Legközelebb, ha a piacon járok, megint kell vennem 4-5 fej káposztát.

2 napi munka, míg lereszelem, ledinsztelem, lefagyasztom.

De ennek most van itt az ideje. Általában februárban állok neki. Persze megéri, mert gyors, és finom ebédet tudok rittyenteni négyed óra alatt.

Előtte persze megette a tegnapi illatos, és fafül gomba levesem maradékát.

Aztán nekiálltunk névjegyeket nyomtatni, mert már igencsak fogytán volt. mindkét fajta.

Nem vártam ugyan ajándékot hivatalos útról, de kaptam csokibicskát, meg csokiszivarokat:

És bemutatta a legújabb cvikkerét is. Remélem, ezt most már nem fogja elhagyni.

Sajnos a régi keretből már nem volt raktáron, de ez sem rossz.

Nagy szerencséje, hogy az előzőre kötött rá biztosítást.

Mondta, hogy ennek a tokjába már ragaszt névjegyet.

Annyira speciális lencse kell neki, hogy más max. a keretet tudná használni.

Mivel az összes teamécsesem elfogyott így gyertyába csöpögtettem eukaliptusz olajat. Vennem kell, mert így nem fejti ki ugyanazt a hatást.

Ja, és ezt még szerdán este fényképeztem:

Érdekes, hogy hogyan olvad a hó a köveken.

3. Mangalicafesztivál 2010 február 5-7

Jó előre szólok, mert én kimegyek, valószínűleg mindhárom napon.

1 embert kísérőként ingyen be tudok vinni, ha még nem tették ingyenessé a belépést, mivel egyre nagyobb, és nagyobb területen szervezik.

Pénteken délelőtt feltétlenül, mert akkor még a kistermelőknél is lehet a finomságok között válogatni.  Vasárnapra általában csak a nagyoknál lehet vásárolni.

Bár a kistermelők is évről évre jobban felkészülnek erre a 3 napra.

Az árak viszonylag magasak, de a kitett kóstolókból is degeszre tömheti az ember a hasát.

Tavaly-tavalyelőtt legalábbis így volt.

Én itt szoktam beszerezni 1-2 hónapra a kecskesajt adagomat, fél évre a mangalicazsírt, hurkát, kolbászt, ezek nem drágábbak, mint a piacon, csak épp itt tudni lehet, hogy nem kevertek bele olcsóbb sertéshúst, a szürke marhába közönséges marhát.

Itt egyedül sem szoktam unatkozni, mindig találok beszélgetőpartnert bőven. Főleg Moci miatt szoktak leszólítani. Sok embernek van rokona, ismerőse, akinek szüksége lenne efféle alkalmatosságra. Beleülhetnek, csigatempóban ki is próbálhatják. Utána a x-i kereskedő forgalma jócskán felfut. Rendes ember, megérdemli a reklámozást. Tavaly ősszel is 1 nap alatt rendbe tette a járgányomat. Különben idő előtt haza kellett volna jönnöm Pestre.

Indiai teázóban

Tegnapelőtt egész nap azt szerveztem, hogyan tudnék eljutni ama Teázóba.

Főleg a visszaút okozott gondot, mert sötétben pánikolok.

Ha Zoli nem tud értem jönni, taxival nem merek hazajönni.

A Taxitársasággal előre megbeszéltem, ha leesne a hó, becsönget, én kidobom neki a kulcsot, ő meg lesegít.

Szerencsére el tudtam söpörni a havat. Nem volt olyan túl sok.

Úgyhogy az egyik blogtárssal, akiről tudtam, hogy van kocsijuk, egyeztettem, hogy szükség esetén hazahoznak, és be is kísérnek. Egyedül ő tudta, hogy mégis megyek.

A többieknek meglepetés voltam.  Csak nem tehettem meg velük, hogy a végén mégsem megyek el.

Szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, csak a teák okoztak csalódást. Közönséges, filteres Lipton tea méregdrágán.

Szerencsére volt rózsaturmixuk is, amit én nagyon szeretek.

A birsalmasajtnak itt is nagy sikere volt.

Jaj, ma össze kell szednem magam, és kimenni a CBA-ba, mert elfogyott a kenyerem.

És nagy bosszúságomra a "k" betű újra és újra beragad. Ígyaztán végtelenül gyártom a k-kat, míg végre sikerül fölkönyörögni.

Újabb kutyatámadás azóta szerencsére nem volt, mert a kis piros szalag nem hinném, hogy túlélne egy ilyen eseményt.

Tünde

itt maradt velem egészen estig.

Jót tett a csevegés, de még mindig nem vagyok jól.

Doni reggel bekakilt a fürdőszobába.

Tündét Vera engedte be.

Szindi pórázon volt ugyan, de alig tudta megfékezni, és  bezárni a folyosójukra, annyira őrjöngött.

Természetesen Tündét csak azután engedte be, miután Szindi rács mögött volt.

Tündi lesöpörte a havat a lépcsőről,  többször is kiment a kutyával. Doni rajong érte.

De hogy én képes leszek-e taxiba szállni, és elmenni a találkozóra?

Hát, nem tudom...

Egyikőjükkel sem találkoztam még, kettőjüket még csak blogból sem ismerem.

Még szerencse, hogy semleges területen, 1 teázóban találkoznánk.

Tulajdonképpen nagyon félek a fiam nélkül idegenekkel összejönni.

Lehet, hogy ez a paranoia kezdeti szakasza?

Tudom, hogy ez nagy butaság,

De ez van...

A démonaimmal egyedül kell megküzdenem...

Talán  nem is lesz bátorságom...

Nélkülem is lesznek  négyen-öten

Nem tudom, hogy össze tudom-e szedni a bátorságomat, és találkozni velük!

Pedig nagyon vágyom társaságra!

**********************************

Érdekes, hogy Tündét a fiam tanácsára egyből elfogadtam, beengedtem a lakásba, míg, akikkel hónapok óta beszélgetek az internet világában, velük félek találkozni

Megmagyarázná ezt nekem valaki?

Ma,

mivel vastag spárga nincs a lakásban, ezzel a karácsonyi szalaggal toldottam meg az elszakadt madzagot. A kutyát feltartóztatni ez ugyan nem fogja, de az illúzióm azért megvan.

Hagymás krumplit nem készítettem, mert ahhoz pucolni, dinsztelni...

Kefíres krumplipüré lett, a végén 1 tojássárgát belekeverve. Jó lett volna burgonyahab, de ahhoz meg  a fehérjét kell fölverni, újramelegíteni pedig nem lehet, mert megkeményedik.

de így is finom lett.

A karaj a pácnak köszönhetően puha, és szaftos.

Nem túlzottan szeretem a karajt, inkább , ha már disznó, akkor tarja, de ez most alkalmi vétel volt.

Kedvenc hentesem a szombatról megmaradt húsokat 30-40%-kal leértékeli. Hétfőn délig van nyitva, többnyire már előbb bezár, mert elfogy az árúja.

Így 800Ft/kiló jutottam hozzá néhány hete.

nem múlik a szédülés

Valószínűleg megint egy kisebb agyérgörcs.

Óvatosságból a lakásban is bottal járok, és csak ha tényleg szükséges.

Az orvost nem hívom föl, mert most, hogy Zoli elutazott, mit csinálnék a kutyával?

2 körül kikászálódtam az ágyból, és készítettem egy 3 perces kínai tésztát magamnak.

Megdupláztam az értágítókat, használni fog.

Most 2-3 napig nem csinálok semmit.Csak fekszem, meg ülök a gép előtt, no meg lámpázom a fejemet.

Csütörtökre, a blogtalira már fitt, és jókedvű szeretnék lenni.

Január 25.-én meg úgyis mennem kell a Neurológiára. Lehet, hogy kérek majd 1 rendkívüli infúziós kezelést.

Felhívtam Tündét, hogy segítsen, mert a háztartás azért nem szaladhat el.

Kedden jön.

Gyuri, és Vera is külön -külön megkapják 2 héten belül a hivatalos ügyvédi felszólítást.

Nem szeretem a feljelentősdit, a rossz viszonyt, de amit az elmúlt 12 évben elszenvedtem tőlük, az már tényleg nem mehet így  tovább.

Elmenekülni innen, biztos, hogy nem fogok.

*******************************************************************

19:45: most azért már valamivel jobb.

Gondolom a lámpázás, és a dupla értágító megteszi a hatását.

Na jó, a lakásban az 5 bot elosztva, mert megfeledkezem róla.

Még húzom kissé a bal lábamat, de már nem szédelgek olyan elviselhetetlenül.

Tettem föl hajában krumplit, és bepácoltam sok-sok fokhagymával ,meg egyéb fűszerrel 3 szelet karajt. így 3 napi ebéd meg lesz oldva. Holnap elkészítem majd belőle a hagymás krumplit.

Másra ma még nem volt erőm.

*****************************************************************

20:45: Remeg kezem-lábam.

Már megint megtörtént

Pedig madzaggal ki is kötöttem a kiskaput.

Azt mondja Vera, ahogy felgyújtottam a villanyt, azonnal fent termett!

Jó vicc! Hányszor mondtam, írásban is közöltük, hogy póráz nélkül ne.

Akkora erővel támadt, hogy a madzagot is elszakította. Persze addigra Doni már bemenekült, és én becsaptam rá az ajtót. Engem még szerencsére nem támad. De ami késik, nem múlik!

Pedig valamelyest már sikerült összekapnom magam. Most bevettem2 db Seducart, amit  Doni kapott, mikor másodszor marta össze az az átkozott dög.

Zoli próbálta hívni Vera mobilját, de az lecsapta, utána meg kikapcsolta.

Külföldről  meg  nem tudja elérni a rendőrséget. Bár nem tudom, hogy mit tudnának tenni?

Mondta, hogy megpróbálja elérni Zoli mentőangyalt, ha Magyarországon tartózkodik, idejön.

Én viszont nem vagyok olyan állapotban , hogy értelmesen el tudjam mondani, mi történt.

Leírni könnyebb!

*******************************************************************

Arany drága tündér fiam!

Sikerült beszélnie a rendőrséggel.

Még ma éjjel elfaxol nekik 1 feljelentést.

Holnap állítólag kijönnek!

Addig ne csináljak semmit!

De hát ugyan mit is csinálhatnék én?

Megint a kutya téma

Doni kikéredzkedett.

Nyitom az ajtót, persze ő megy elöl.

Szindi, szájkosárban ugyan, de azonnal a lépcső tetején terem, ráugrik a kiskapura, és törekszik befelé.

Csak a lélekjelenlétemen múlott, hogy nem történt megint tragédia.

Az utolsó pillanatban vissza tudtam csukni a kaput. ami nem semmi, ha egy 60 kilós megvadult dög csapja ki.

Alaposan odaszoríthattam az állkapcsát, de úgy kell neki.

No, meg az sem semmi, hogy a kutya ránk töri a kiskaput.

És hogy én rácsapom a ránk  támadó kutya pofájára?

Mégis, mit kellett volna tennem?

Nem emlékszem, mit mondtam, de csúnya lehetett.

Gyurikánk természetesen nekiállt feljebb:

-Vak maga?

-Nem látja a kutyán a szájkosarat, és a lépcsőlejárón a piros rongyot?

A rongyot csak úgy látom, ha kilépek. A kutya fekete pofáján a fekete bőrszíj sem igazán feltűnő, de láttam. Az más kérdés, hogy attól a puha kesztyűbőr szíjtól még tud harapni ha nem is tudja akkorára tátani a száját, ha nem is olyan erővel.

Mindenesetre Doni kétszer műtött szemének elég 1 nem túl erős ütés, hogy végképp leváljon a szemlencse, és egészen megvakuljon arra a szemére.

Bár nem vagyok biztos, hogy lát rajta valamit.  A feldobott kekszet hosszú ideig nem tudta elkapni, és még most is sokat téveszt.

Képtelenek felfogni, hogy póráz nélkül nem hozhatják le?

Mindegy, most már kénytelenek vagyunk ügyvéd által felszólítani.

Pedig most sok megbeszélni valónk lenne. Pl. a társasházzá alakulás problémáját, amihez nem jó ez az elmérgesedett viszony.

Zoli azt is fölvetette, hogy ameddig nem rendeződik ez az áldatlan helyzet, bérelne nekem egy lakást. Csakhogy a kutyának kert kell, mert én nem tudom levinni sétálni. No, meg ha nyárra el is menekülök, azért télen szeretnék a saját lakásomban, nyugodtan élni.

Ráadásul most megint kezdődik elölről Doni félelme. Megint kísérgetni kell.

A történtek annyira megviseltek, hogy :kiszórtam az őrölt borsot, levertem a liszttel teli tányért, aztán föl akartam tölteni a borsdarálót, de annyira remegett a kezem, hogy levertem a polcról a borssal teli üveget, ami ráesett a meggybefőttre, mindkettő a konyhakövön landolt. Persze, hogy eltörött.

Takarítás közben az üvegszilánkok alaposan elvagdosták a kezemet, egy aprócska szilánkot meg képtelen vagyok kipiszkálni az ujjbegyemből. Talán már nincs is ott, de szúr!

********************************************************************

Múlt héten Zoli elhagyta a méregdrága Pier Cardin szemüvegét. A koncerten kénytelen volt az Adidas sportszemüveget használni. Öltönyhöz elég furán néz ki.

Tegnap meg elhagyta azt is.

Szerencsére meglett.

Vezetéshez muszáj használnia.

Este letette a garázsban a kocsit, és benne felejtette.

Ma délután a repülőtérről taxival jött érte, merthogy az kell a vezetéshez.  Még jó, hogy időben észrevette.

Csütörtökig nem lesz itthon.

******************************************************************

Én már 3 napja szedem a dilibogyóimat.

Azóta minden éjjel furcsákat álmodom.

Mindig ugyanazt, de mindig tovább fejlesztett változatban.

Szinte soha nem szoktam álmodni.

És rettenetesen fáradt vagyok...

Mindig aludnék...

Megveregetem a vállam,

mert elintéztem mindent Önkormányzatnál, piacon is voltam, vettem sok-sok  fini miniherkentyű konzervet.

Összefagytam, aztán persze vacogva  beestem az ágyba.

És akkor már megint csöngettek.

Kinéztem...

Anyós...

Pezsgőt szorongatva...

És én jó képet vágtam hozzá...

Mivel pezsegő meleg volt, kikerült a teraszra.

Míg lehűlt, kínáltam diólikőrrel.

Múltkor vettem néhány 0,5 decis üvegcsét a trafikban, mert már nem 2 decisekbe teszem a likőrkóstolót.  No, megtöltöttem neki 1 ilyet, hogy vigye magával.

Baboshegyi képet is kapott, azt amin hárman ülünk a ház előtt.

Tudom én, hogy nagyon rossz egyedül, nekem is nagyon rossz-megértem én,

csak ne lenne olyan iszonyúan süket! 2-3 órányi"beszélgetés", és utána napokig csak suttogni tudok.

Most már egyre gyakrabban fordul elő vele (saját maga vallotta be), hogy nem ismeri meg a saját fiát, és az unokáját sem. Ismerős az arcuk, tehát beengedi őket.

Csak hát Zuglóban nagyon elszaporodtak az ál-villany-gázóra leolvasók, akik összeverik az öregeket, és kipakolják a lakást. Ha ismerősnek találja az arcát, és beengedi...

Bele sem merek gondolni.

Péter magához akarta már ősszel is venni, de nem megy.

Mondjuk, megértem.

De ez így nem mehet sokáig.