holnaptól egy ideig nem leszek

Félig leköltözés, és anyák napja

Miután fullra pakoltuk a kocsit, 12 előtt pár prccel értünk le.

Odalent szinte minden bepenészedett. Rögtön kinyitottunk ajtót ablakot.

A meglepetés a hálóban ért engem. Szanaszét "dobált " papírok, apróra "tépett" papirzsepik,...

Az ágyon, közelebbről nézve megállapítható volt, hogy egérpiszok. A polcos szekrény minden polcán is, az edények között.  A szekrény ajtaja is kirágva. Annak a szekrénynek van akasztós része is. A hosszú gyapjúkabátomon is pzs morzsák.

A mélyhűtő ládában döglött egér. Hogy hogyan kerülhetett oda?

A bejárati ajtó mögött kis sóderkupac.

Erzsike fedezte föl, hogy mögötte egérlyuk van.

Mondtam Erzsikének, hogy övé a takarítás, penésztelenítés mosogatás, fertőtlenítés...

Még jó, hogy idén a szárazbabot nem hagytam lent.

És dióból is csak egy zacskónyi maradt ott. Persze  mind "feltörve", bele kirágva.

A lenti, hatalmas barackfánk fele elszáradt. Azon volt a legfinomabb kajszi barack.

A fenti gyümölcsös is megsínylette ezt a telet.

Zoli elég sok elszáradt ágat lefűrészelt.  De a lenti barackfa, az kétemberes munka.

Du 4-kor elindultunk vissza. Zoli meghívott anyák napja alkalmából Etyekre egy elegáns étterembe enni. Valami föltekert borjúnyakat hajában sült krumplival, borsófőzelékkel, és újragondolt szalontüdőt rendeltünk. Desszertnek pedig túrós, vaníliahabos  epres, bodzás szósszal tálalt süteményt ettünk. Egy üveg igazi, retró  szódásüvegben kaptuk az italt. 1-1 deci bort is engedélyeztünk magunknak. A koronát erre a fenséges lakomára 2 cent fragola tette föl. Erre a "ház " vendége voltam. Ez egy erdei szamócából készült likőr. 4db borsónyi szamóca is volt benne.

1/4 8-ra volt megbeszélve Zolinak  egy golfklubba találkozója. Mivel én még sosem láttam ilyet elmentem vele. 6-ra értünk oda. Zoli még kezdő, 1 kurzuson van csak túl. Gyakorolta a kezdő ütést. Én megmásztam oda vissza az emeletet. Viszonylag jól ment-büszke voltam magamra. Ez a gép máris elkezdte visszaépíteni az izmokat.

Előző nap színházban voltunk. Én az új legginget vettem föl. Azon is lemérhettem az izom alakulását. Mikor megkaptam, lógott a lábam szárán. Most úgy feszült, ahogy az kell.

Képek Zoli mobiljában vannak, és még nem volt idő letölteni, de majd lesznek. 

képtelenség, de mégis előfordult

Ma nem akartam bekapcsolni a számítógépet, de történt valami...

Valami, amitől görcsbe szorult a gyomrom, fölment a vérnyomásom, és kiadtam magamból a nagy semmit, azaz rengeteg ásványvizet, gyomorsavat, epét...

Ma délután is volt vendégem. Már búcsúzófélben voltunk, amikor csöngettek.

Az első gondolatom az volt, hogy túl korán jöttek Janiék, hiszen még fél 4 sincs, és ugye 6-ra beszéltuk meg.

De nem. A járdára felállt autót pillantottam meg, aminek a vezetője, meg a mitfárere egyből letámadott.

Maga, vagy a szomjédja kivágta május elsején az itt-igaz, szabálytalanul-parkoló autó 2 db kerekét. Ez a fiamnak 100ezer forintjába került. Az igaz, hogy kint a tábla, hogy mozgássérült bejáró,

de ez vandalizmus. Térítsék meg a kárt. Azért parkoltak úgy föl a járdára, mert máshol már nem volt hely. Másfél hónapos baba volt velük.

Hát, én először köpni- nyelni nem tudtam a döbbenettől.

Ez az egyetlen kép, amin nem szerepel rendszám (és hát ugye a múltkor Perenne figyelmeztetett, bár akko csak a saját adataim szerepeltek. Ha másé, azzal már beperelhetnének.)

Először is: Elzártak a ki-be járás lehetőségétől. Garázskapu kulcsot eszembe sem jutna kivinni a ligetbe, mert ott nem is tudnék bejönni Mocival.

Másodszor: Kint a tábla, hogy mozgássérült kijáró. (Esetleg ha nekik ki lett volna téve a szélvédőre mozgássérült igazolás- de akkor sem hosszú órákra, csak amig elviszi, és visszajön, max 15-20 perc) És be is csöngethetett volna, hiszen hazajöttem enni, inni, pisilni-szerencsémre, mert különben várhattam volna kint, amíg Veráék hazaérnek.

De vissza már nem tudtam menni.

Harmadszor: Az utcának ezen az oldalán reggel 6-tól este 7-ig tábla jelzi, -nem kis bisszúságára az itteni lakosoknak, -hogy tilos a parkolás.

Még kb 40 éve, mikor ideiglenesen itt volt az 1-es busz végállomása, tették ki. Azóta itt felejtődött, de rendszeresen büntetnek. Már sokszor kértük, hogy vigyék el innen az aktualitását vesztett táblát. Szinte minden itt lakó kapott már egyszer-kétszer büntit miatta.

Tehát, háromszorosan is szabályt sértettek.

Én meg nemhogy erővel döfni, hasítani nem tudok, de 2 kiló súlynál többet megtartani sem. Arról nem is beszélve, hogy legugolni sem.olykor még a megbontatlan ásványvizes palack kinyitása is gondot okoz.

Úgyhogy nem hogy erkölcsileg, de fizikailag sem lennék képes a vandalizmusra.

Negyedszer: Másfél hónapos babával , tűző napon a tömeg közé vegyülni hosszú -hosszú órákra nagy  felelőtlenség lenne. Egyébként sem láttunk semmi kisbabára utaló jelet a kocsiban.

Ötödször: Miért nem akkor csöngettek be, amikor a vandalizmust fölfedezték?

Netán nem is történt semmi, csak apukából akartak egy kis lóvét kifacsarni?

Vagy ha mégis történt valami,amit persze nem mi csináltunk, esetleg olyan részeg volt a sofőr, hogy nem mert rendőrt hívni?

2 tartalékgumija, nincs olyan autó, aminek lenne. Tehát hívni kellett volna valakit. Este már mindkettőnknél fel voltak húzva a redőnyök. Ha kerékcsere történik, azt a kutyák lereagálják. Ha egyszerűen autóba ülnek, azt nem, mert azt már megszokták.

Szerettem volna, miutám Marika elment lédőlni kicsit aludni, mert sejtésem szerint nagyon nehéz este, sőt éjszaka vár ránk. Zoli is minden lomtalanítani valót a Pál utcából idehordott. Plafonig áll a pincében, és a garázs egy részében a kidobandó holmi.

De inkább ide ültem a géphez, kiírni magamból az idegességet. Kissé lenyugodni.

Pakolás... pakolás... válogatás a lomtalanításhoz, ráadásnak még születésnap is

Látom a szerkesztőben, hogy jött pár komment, mióta utolojára néztem, de elnézést, hogy nem is nézek be magamhoz.

Május elsején megnéztem a felvonulást, egyébként meg a már megszokott bóvliárusok, méregdrága kaják, megfizethetetlen italok, egyszóval egy nagy nulla.

De a felvonulás régi, kellemes emlékekeket hozott a felszínre. Lesznek majd képek is,de nem most.

Alig-alig élek.

Köszönhetően a hirtelen jött melegnek, no meg ennek a felfokozott idegállapotnak.

Pakolok a lomtalanításhoz, meg a leköltözéshez, közben rohanok az elintézni valók után.

A lakás egy nagy káosz. Alig tudok átvergődni a megpakolt zsákok, dobozok halmazán. Ezt bizony nem is fotózom le. Csak tudjam, hogy mi megy a lomtalanításba, mi pedig le Baboshegyre. Jó, jó, a fekete, és kék zsákokban lomok, sárgában meg a levinni valók.

Holnap ezeregy helyre kéne mennem ügyintézni, plussz Doni be van jelentve a kozmetikushoz. Újra levetkőzik, ezúttal már nullás géppel.

Ma délben Vera is lejött 30 éves Metaxával, mert tegnap volt a 70. születésnapja.

Egész nap csak egy csésze kávét, meg fél liter kefírt ittam. Ehhez jött a Metaxa.

Ki is dőltem tőle. Mármint az ágyra, és azonnal elaludtam.

Fél 8-kor ébredtem. Azt hittem, hogy már holnap reggel van, és azonnal bepánikoltam, hogy úristen, hogy elaludtam. 8-ra már oda kellett volna érnem valahová.

11-re meg vinni kellene Donit...

A számítógépet meg elfelejtettem volna lezárni?

Zoli szkájpja a monitoron, és be van kapcsolva...

Nem létezik, hogy ő "hajnali fél 8-kor már bent van.Még ha éjfélkor látom bekapcsolva, azt inkább elhiszem.

Ekkor lepillantok jobbra, az időre. 19, 36.

Megkönnyebbülés, mázsás kő le a szívemről.- Még tegnap van...

De jó...

Holnap este jön Jani is segíteni, lecuccolni. A gáztűzhelyet ő viszi le. Hiába az új nagy kocskink,abba is  csak fektetve férne bele, és persze semmi más...  Jani és testvérei- ők Isten áldása nekünk. Rájuk mindig lehet számítani.

A bolond nő

Azt hittem, miután letiltotta a skype elérhetőségét, nem fog újra jelentkezni.

Megkérdezte, el tudtam-e már válni.

Udvarias emberként válaszoltam neki. 2 mondatban az egy mondatos kérdésre.

Néhány percen belül válaszolt is 2 mondatban:" Akkor már  épp ideje volt.  Van neked skype?"

Ezúttal nem válaszoltam, mert a válasz ez lett volna: Hiszen tudod, hogy van. Épp te tiltoddad le, miután megtudtad, hogy én nem tudok veled " vonattal csavizni".

Ide másolom, hogy ma milyen e-mailt kaptam tőle:

Kocsisné,

Na igen, barátokat keresel, de te is képtelen vagy a másik embert megtisztelni.Ugy nem találsz barátokat, hogy minden ugy, ahogy neked, csak eszteleneket..El vagy telve a magaddal. Még a betegségeddel is dicsekszel, hogy közben észre sem veszed a másik embert, esetleg az is érez, mint te.Te nem barátokat keresel, hanem az eszed játszod. Akkor akarsz szóba állni valakivel, amikor kedved van.A gombával még szenvedj még egy darabig.
Ugy hogy elmehetsz a picsába.
Ne próbálj válaszolni, mert olvasatlanul töröllek, és a fiaddal se válaszoltass.

Úgy látszik, az én összes Anna ismerősöm, tisztelet 1 kivételnek, nem normális. Már nem Andrea  hanem Kocsisné a megszólítás.

És egyáltalán: Honnan tudja, hogy engem Kocsisnénak hívnak? Hiszen sosem használom. Már, amikor először jelentkezett, akkor is csodálkoztam, hogy honnan tudja az e-mail címemet, mert a bemutatkozásból ez nem derül ki. Szóval furcsa, nagyon furcsa.

No, erről ennyit.

Üzenem, hogy a fiamnak a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy őrültekkel levelezzen.

Olyan még nem volt,

hogy én 6 nappal a leköltözés előtt nemhogy nem kezdtem el pakolni, de még össze sem írtam, hogy mit kell levinnem.

Igaz, olyan sem, hogy még így is alig férek el a szobámban.Pince dugig, és a szobám is tele van anyósomtól lehordott dolgokkal.Már rég el kellett volna innen tűnniük, de a lakásfelújítás a végtelenbe nyúlt. Szerencsére most már a takarítás van csak hátra. Mire ősszel hazajövök, minden eltűnik innen.

Ehhez jön még az az elég terjedelmes edzőgép, amin naponta 4-5-ször 10-15 percet táncikálok. Izomláz már szerencsére elmúlt.

De tegnap a hirtelen jött kánikula alaposan megviselt.  Hajnalban még minden rendben, letudtam az első 15 perces menetet, majd kb 10-ig konyhában, fürdőben ténykedtem. Aztán bejöttem  a második adagra. Ráálltam a gépre, és alig vártam, hogy letelljen 10perc, és abba is hagytam.

A szobai termosztát 26 fokot! mutatott. Ablak, teraszajtó mind (dél)keletre néz. Így aztán kora reggeltől késő délutánig telibe süti a szobát a nap. 

Rendszerint le van eresztve mindkét redőny. A teraszajtónál akkora rés, hogy Doni épphogy kúszva kiférjen alatta.

De most nem számítottam ekkora hőségre.

Úgyhogyegészen estig az ágyon fekve éreztem magamat rosszul :-((

A harmadik adagot már este 11-kor tudtam le.

Ma hajnali 5-kor kinyitottam ajtót-ablakot, hogy hűljön kicsit a szoba. Aztán mikor kezdett melegedni a levegő, redőnyök le.

Bepakoltam 2 adag mosást is. A fehérnél sajnos centrifugálásnál az egyik kerék bezuttyant a lefolyóba. Évek óta rimánkodom hogy ragassza vissza a fedelét, de mindig elfelejti. Úgyhogy nem lett kicentrifugázva, mert én nem tudom kiemelni.

Zoliék pedig kihasználva a 4 napos szünetet, hozzátéve még egy napot, meglátogatták Ági most-Németországba- kitelepült rokonait.

Még rengeteg felé kellene mennem ezen a héten.  

Csak ne legyen ekkora hőség. De hirtelen lehűlés se, mert ettől a mostani időjárásingadozástól már teljesen ki vagyok.

Ma még a negyedik edzés hátra van.

Muszáj, mert rohamosan épültek le a lábizmaim. Kénytelen voltam járókeretet feliratni, mert a hegyen nagyon alacsony az ágyam.

Még egy évvel ezelőtt sem volt gondom Siófokon az ottani alacsony ágyról fölkelni. Mostanában már vittük le a matracot Zoli ágyáról, és már a megemeltről is gondot okozott fölállni.

A gép jön le velem Baboshegyre is, no, meg Zoli matraca, és a járókeret. De azt hogy fogom a boltból hazahozni, elképzelésem sincs.

Ezt jól kitalálták

Ortopédia:

- Én csak 1 pár cipőt kértem. Minek a 2 recept?

-Külön a jobbra, külön a balra.  A balra évente kettőt felirathat.

-Nagyszerű! Akkor növeszthetek még egy bal lábat.

(Vicces, de komolyan gondolják. Ha nem írná, hogy a jobb láb deformált, akkor csak bal lábra írhatná fel receptre. )

Infúzió kúra, rázógép

Hétfőtől megint bejárok a kórházba infúzió kúrára. Mint mindig, most is eléggé megvisel.Én plusszba a 2 ampulla trentálhoz még viszen a Notropilt is, úgyhogy dupla adag.

Sajnos még ugyanúgy húzom a bal lábamat, ahogy 2-3 hónapja mindig.

Mióta minden nap szedem a fájdalomcsillapítót, napról napra rohamosabban épültek le a lábamban az izmok. Nem a fájdalomcsillapító hibája, hanem szinte semmit sem tudok mozogni.

Zoli ezért tegnap este áthozta tőlük azt a gépet, amit én is tudok használni anélkül, hogy -mint pl a szobabicajnál- begyulladjon a csípőizületem.

Remélem, segíteni fog.

 Sajnos hatalmas, alig tudtunk neki helyet találni, úgy,hogy útba se legyen, de használni is tudjam.

Olvastam is róla a neten.  Izom visszaépítésre ajánlják, és alsó végtagi érszűkületre is.

Hát, kíváncsi leszek.

Tegnap sikerült elpasszolnom 1 adag kefírgombát is, és még virágot is kaptam érte Baboshegyre.

A tavaly kipusztult levendula helyére kerül majd.

Gombamódra szaporodik

Persze, hiszen gomba.

Pontosan 1 hónapja érkezett ici-pici zacskóban néhány gombostű fejnyi gombakezdemény. Talán fél mokkáskanálnyi volt a kefírrel együtt.

Be kell vallanom, mikor megláttam, kissé csalódott voltam. Akkor azt hittem, aligha lesz ebből valami, de azért beletettem egy kis üveg, -kb 2 deci- tejbe.

Másnapra már kefír lett belőle, de biztos, ami biztos, hagytam még estig. Ekkor már megjelent egy kis savó is az alján. Régi tapasztalatból tudom, hogy ekkor már mindenképp le kell szűrni, mert fogytán a feldolgozni való ennivalója. Nagyon óvatosan, egész apró lukú szűrőn szűrtem le. Persze nem is mostam, visszaöntöttem az üvegbe. Bátrabban öntöttem rá most már tejet. A második leszűrésnél már nagyobbacska,és  kb evőkanálnyi mennyiségű volt.

Azóta már- mikor elértem a napi 1 litert- ötször feleztem meg. Újabban pedig naponta 2-3 nagyobb gombácska kerül a WC-ben lehúzásra. Csak annyit tartok meg, hogy legyen a napi 7 deci kefírem. Hét végére kicsit felszaporítom, hogy Zoli is tudjon magával vinni olyan 1 liternyit.

Nagyon fáj a szívem lehúzni a WC-n, és ezzel a biztos halálba küldeni őket. Nem tudnak jajgatni, segítségért kiáltani, de azért nagyon rossz érzés.

Régen, úgy emlékeztem, hogy nem szaporodott ilyen viharos gyorsasággal.

És hiába ajánlgatom fűnek-fának, senkinek sem kell belőle.

Mindenki azt mondja, túl sok bíbelődéssel jár. Inkább, ha megkívánja, megveszi a boltban - igaz, méregdrágán.

Pedig mindössze napi 5 perces odafigyelést igényel. No, meg azt, hogy mindíg legyen otthon tej. Ha megunja, lecsöttentheti a "termelését" akár 2 naponkénti 1-2 decire is. Ha ki is öntené az ember, még mindig olcsóbb. 

Más pedig azt mondja, undorodik a gomba látványától, így aztán az általa készített tejterméktől is. És hiába magyaráztam, hogy a jó minőségű ugyanilyen "élőflórával" készül.

-"Nos, az lehet, de azt nem látom"

De az az igazság, hogy nem is lehet megunni, annyira változatosan ehető, iható, különbözőképpen ízesítve.

Igaz, hogy mindenhová vinni kell utazásnál, vagy odaadni valakinek, hogy gondoskodjon róla.

Én 2 napnál tovább sosem mertem hanyagolni.  Ha több tejbe teszem, akkor gyorsabban felszaporodik, egy hét után meg alighanem el is pusztulna. 

Ha már lent leszek, ki fogom próbálni, hogy lehet-e a kefírből sajtot készíteni, és vajon milyen íze lesz?

Végül 2 kép róla:

Az első ma készült "még mosdatás előtti állapotban".

A második még tegnap, lemosva. A fényképezés után dobtam ki belőle a 2 legnagyobb darabot.

Ha már savó is van alatta, és szűrés előtt összekeveri az ember, csípősebb lesz a kefír.

Ha meg óvatosan leöntöm az alját, vagy a fölső réteget kanalazom le a szűrőbe, szinte tejföl sűrűségű lesz. Valamelyik nap tejföl helyett ezt használtam föl a levesbe, mivel az épp nem volt itthon.

Igaz, megér egy kísérletet kétfelé venni, és az egyiket 3-4 napig érni hagyni. Holnap meg is csinálom. Ma már késő.

Tüntetés a Hermina úti szakorvosi rendelő bezárása ellen

Több 10ezer embernek kellene ezután az egész kerületen átbumlizni az Őrs Vezér téri Szakrendelőbe.  Ez ellen tiltakoztunk ma is. A Rendelőnk "vonzáskörzetében"  van a Vakok Intézete, A  Mozgássérültek Intézete, 2 Nyugdíjasház, 1 Református Szeretetotthon, és még rengeteg idős ember a fiatalok mellett.

Kedves polgármesterünk nagyon elcsodálkozott azon, hogy mekkora felháborodást váltott ki ez az ötlete, mert hiszen az V. kerületnek is csak egyetlen Szakrendelője van.

Ez igaz is, csak azt felejtette el, hogy a területünk, és a lakosság száma is legalább négyszerese az ottaninak.

Utánanéztem: A XIV. kerület lakosainak száma több, mint 120ezer fő,

                                             területe 18,13km2

Míg az V. kerületé alig 27ezer fő, és 2,59km2

Azaz: nálunk 60ezer emberre jut egyetlen szakrendelő hétszeres területen.

 Már 4 óra körül elkezdtünk gyülekezni.

Kutyák is tüntettek velünk. Az egyik tündi-bündi lencsevégre is került.

 Elég sokan felszólaltak, köztük néhány vak ember is. Elmondták, hogy még a buszmegálló áthelyezése is mekkora komplikációt okozott az életükben. Igaz a Thököly Hungária kereszteződés közepére áthelyezett buszmegálló megközelítése még a látó embereknek is életveszélyes.

És hát fölszállni-pláne a Hannoverire, meg leszállni róla... kívül, az ajtó mellett meg kell nyomni a gombot, hogy kinyíljon az ajtó, ami elég nehéz dolog, ha az ember azt sem tudja, hol van az ajtó, hát még az a pici gomb...

No, meg a mozgássérültek...az öregek...

Favágás, és tetkó

Szerdán Janiék kivágták a közel 50 éves fenyönket:

Indulás a fára.

Mint a mókus...

Nincs tériszonya, ami azt illeti.

Sajnos a csúcson nem tudtam lefényképezni, mert be lettünk zavarva a teraszról.

Mire újra kimerészkedtem, már csak ennyi volt belőle.

Még péntekre is maradt egy kevés munkájuk.

1/2 10-kor nekem indulnom kellett Démonékhoz.

-Nagyon fog ám fájni, azt ugye tudod?-kérdezte Jani.

-Egyszer, 7 évvel ezelőtt már túléltem. Ki lehet bírni, bár nem túl kellemes.

No, szóval így néztem ki, mikor hazajöttem:

Mára már jobban néz ki. Csak az a baj, hogy hiába mondtam, hogy olyan kéket kérek, amilyen a régi is volt, mégis feketére csinálta.

Most menjek vissza reklamálni? Nincs kedvem rövid időn belül kétszer tű alá feküdni. Annyira azért nem vagyok mazohista. 

Vagy megszokom, vagy jövőre szemöldök helyett megint szemhéj.

Mára azért már jobban néz ki. Igaz, még mindig be van kicsit dagadva a szemem .

****************************************************************

Ez a hetem is igen sűrű lesz.

Ma voltam a pszihiáternél, mellesleg lesütöttem 2 kiló oldalast.

Holnap megyek a gyümölcsaszalóért, és Donihoz délután (éjjel?) jön P doki oltani.

Lehet, hogy a töltött dagadót is megsütöm, de azt lehet, hogy szerdára halasztom.

Csütörtökön délelőtt ortopédiára megyek, délután pedig a rendelő elé tüntetni.

Nem normális a polgármesterünk. Be akarja záratni a Hermina úti rendelőt. Múlt kedden a Bosnyák téren volt ezügyben tüntetés. Arra nem értem rá elmenni.

Hogy a csudába gondolta, hogy elbumlizunk egészen az Őrs vezér térig?

Azt mondta, akik nem tud felszállni a Hannoveri villamosra, azokat majd viszik -hozzák az egyetlen, erre a célra szolgáló önkormányzati személyautóval.

Ez ugyebár enyhén szólva is zűrös lenne. 1 héttel előbb ki fogja tudni, hogy a jövő héten megbetegszik, és menni kéne a háziorvoshoz? De az az egy szem autó ennyi emberre édeskevés. És már igy is 2-3 hetes, -van olyan szakrendelés, ahová 1-1,5 hónapos -a várólista a Hermina úton. Gondolom, az Őrsön sem jobb a helyzet. Ha még ezt a több 10ezer embert is oda zúdítják, akkor mi lesz?  És mi lesz a háziorvosainkkal, akik évtizedek óta ismernek minket? Ők is oda költöznek vajon, vagy ki lesznek rúgva? 

Reménykedjünk, hogy az önkormányzatnál lesz egy értelmes zuglói tisztviselő, aki ennek a -nem is a kerületben lakó- ámokfutó polgármesternek föl tudja homályosítani azt a bolondos agyát?

Ugyanakkor Erdélyben akar sokmillióért házat venni az önkormányzatnak. Ők nem többezer kilométerre akarnak utazni értekezni. Megelégszenek a szomszéd országgal is, és nem is luxus szállodába, hanem saját házba, aminek ugye a fenntartása...

Húsvét 2

A szombat a tojásfestés napja volt:

No, és a végeredmény:

Nem az összes tojás lett megfestve. Ági nagy élvezettel csomagolta őket színes sztaniol papírba, ami igazán jó ötletnek bizonyult. Mert másnap a sonkához én pucováltam a tojásokat, és bizony a végére "sokszínű ujjak" volt a végeredmény.

És minő érdekes: a vízalapú tojásfesték olyan makacsul ragaszkodott hozzám, hogy még a kacsa etetésnél is látszott, főleg a kék, és a zöld:

Vasárnap, és hétfőn is kimentünk a partra, meg a mólóhoz.

A legnagyobb élmény nekem a rengeteg szörfös volt a Balatonon, és a parton:

Először láttam közelről a szörfösök téli öltözékét: 

 Kint a mólón vettem kacsaeledelt:

Semmi értelme nem volt, mert ha egész véletlenül sikerült is bedobni a vízbe, a kacsák nem ették meg. Bezzeg a jól , régóta bevált szárazkenyeret...

A hattyúknak sem kellett.

 A móló előtt volt a gyerekeknek állatsimogató nyuszikkal, kecskékkel, lámával (erről nem készült kép, mert vsak Zoli telefonja volt velünk, és amíg én nézegettem őket, ő kiment a móló legvégébe. Akkora volt a szél, hogy én félútról visszafordultam.

De az ugrálóvárat már együtt néztük:

Hétfőn elég későn mentünk ki a mólóhoz. A lemenő nap gyönyörű ezüst csilaghidat varázsolt a vízre:

A kép nem adja vissza sajnos azt a látványt, mikor milliónyi csillagocska ugrált a fodrozódó vizen. Alig tudtam elszakadni a látványtól.

Érdekes volt az is, hogy a nap is ezüstös volt, nem pedig sárga, narancs, vagy vörös, mint általában. Ilyennek még sosem láttam. Még a felhők játékának sem tulajdoníthattam, mert sehol egy felhő... Nagyon érdekes, és lenyűgöző volt.

Áginak nem volt kedve egyik nap sem velünk jönni. Ő nem a friss levegőn, inkább a lenti kondiszobában a futógépen futkorászott.

Hát az ő dolga. Nekem, még ha fúj is a szél, és hideg is van, jobban esik a friss levegő.

(Elmegyek biciklizni-mondta Karácsonykor is. Én szó szerint értettem persze, mert sapka, sál, szorosan még a szája elé is tekerve, vastag kabát... Ekkora hóban ?- kérdeztem Zolitól, aki jót rötyögött rajtam: ugyan már, -mondta-az alagsorban a szobabiciklin.)

******************************************************************

Ma Jani szó szerint a csúcsról indulva, méteres darabókban  vágta ki a fenyőnket.

Mivel még a két szomszéd háznál is van dolguk, holnap is jönnek. No meg csak másfél kert ledarált ágai fértek be a kisbuszba, a fenyő földarabolt törzsének nagy része is itt maradt, és  az összes szerszámuk is nálunk parkol, valószínű, hogy holnap még legalább kétszer kell fordulniuk. Sötétedésig a mi kertünk teljes rendbetételére és a másik kert felére futotta. 

 ********************************************************************

Ja, és közben meghozta a futár a szipi-szupi fekete lakk legginget is, amit tegnap rendeltem meg.

Annyira, de annyira tetszik. 5.-én azt veszem föl a színházba. 

Másnap pedig röpülök is föl a kedvenc hegyemre néhány hónapra.

Kifejezetten szépnek látom a világot. 

Jani jövő héten fölszereli az eresz alá a két fecskefészket. Remélem, idén már lesznek is lakói.. 

Húsvét

Én már csütörtökön lementem Ágival Siófokra Zoli születésnapját előkészíteni.

A szülinapja Nagypéntekre esett, így hús nélkül kellett megoldani az ebédet, ami közben immár estebéd lett, olyan későn érkezett meg az ünnepelt. De a halat mindannyian szeretjük, igaz Ági már csak hekket kapott, aminek azért nem volt túl nagy sikere, pedig vajon pároltam, beleadtam apait anyait, hogy legyen valami íze.Igaz, vacak alapanyagból nehéz jót készíteni. Jobbára  csak a halhoz készítet mártás fogyott a rizzsel.  A majonézes tavaszi salátámnak viszont nagy sikerere volt.

Zolinak Laura is, és én is készítettünk 1-1 tortát.

Ime:

Laura tortája kissé folyósra sikeredett, de eszméletlen finom volt.

A szabadság szobor azért van a tetején, mert Zoli vágya, hogy egyszer elmehessen New Yorkba. Hát, ha utazást nem is, de marcipán szobrot azért kapott.

Az én túró tortámba kissé sok zselatint tettem attól való féltemben, hogy a vastag krém nem fog egyben maradni. Így aztán  nem olyan lett mint amikor őzgerincben  készítem. De azért így is finom lett.

És még egy étel, amihez nekem mindössze annyi közöm volt, hogy megfőztem a spárgát, meg a rlzst.

A tálalás már Zoli fantáziáját dícséri.

*******************************************************************

Emma húsvétra kapott egy törpe nyulat:

Irtó aranyos, de számomra még mindig a fehér szőrű, piros szemű jelenti a húsvéti nyuszit.

A cicák hatalmasat nőttek Karácsony óta.

Sokat nevettünk a bolondozásaikon.

Mára ennyit.

Holnap majd folyt. kőv., úgysem mehetek sehová, mert jönnek Janiék kivágni a fenyőfánkat.

Tavalyelőtt a nyári vihar letörte a csúcsát. Szerencsére más baj nem történt.

De a legkisebb szélben is már annyira inog, hogy attól félünk, hogy egyszercsak kidől.

Féltjük a tetőt, a kerítést, meg az itt parkoló autókat, járókelőket.

Nagyon sajnálom, mert így az utolsó fenyő is eltűnik, amit még apu ültetett 1966-ban. De nem kockáztathatunk. Így egyetlen hónappal él többet, mint  amennyit az apukám élt.

Utazási kedvezmény

Most akkor jár, vagy nem jár?

Merthogy kiküldték, afféle húsvéti ajándékként.

Még időben ahhoz, hogy kedvezményesen elutazzon a nyugdíjas húsvétolni.

Csakhogy : régóta kommunikálják, hogy rokkantnak, előnyugdíjasnak nem jár.

Néhányunkat biztosan megbüntetnének, ha használnánk. És nem egy ember fogja is használni, és akkor jól megbüntetik. Mert ugye a törvény nem ismerése nem mentesít...

Újabb felesleges pénzkidobás a Nyugdíjfolyósító részéről, bár lehet, hogy így akarnak kitolni az amúgy is kis pénzű rokkattakkal?

********************************************************************

Mai hír még az is, hogy az eddig felülvizsgált 8000 rokkant közül minden negyedik munkaképesnek bizonyult (?)

 *****************************************************************

Statisztikai furcsaságok is vannak freeblogéknál: Hogy létezik az, hogy senki nem olvasta, mégis érkezett bőségesen komment?

******************************************************************

Hirtelen már nem lewhet elérni a "Táblajátékos"t  Legalább figyelmeztethettek volna előzetesen, hogy megszűnik. Akkor a kedvenc játékokat menthettük volna, vagy legalább a nevüket felírhattuk volna, mert úgy néz ki, hogy az alapján még el lehet érni a játékokat.

Igazságos?

Schmitt Pál méltatlanná vált a Köztársasági Elnök címre.

De ha le is mond, akkor is tovább kapja a fizetését, ami bizony nem kevés. Plussz a nyugdíját, ami, vélelmezem, szintén nem kevés. (Ez utóbbit megszolgálta, hiszen olimpiai bajnok volt, amivel Magyarország jóhírét emelte) És még ezen kívül jár neki 2 titkárnő, gépkocsi használat, stb.. stb... stb...sok. Eggyen viszont alaposan megdöbbentem: ingyen orvosi szolgáltatás. Az nem jár mindenkinek? Én eddig abban a hiszemben voltam, hogy igen. Bár ki tudja, ezügyben mit tervez kedvenc Kormányunk?

Ha lenne lelkiismerete, azt a fizetést, amiért ugye nem dolgozik meg, felajánlhatná valami alapítványnak: pl: az éhező gyermekek javára.

Bár ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még le sem mondott!!!!

Arra azért kíváncsi lennék, hogy idáig is kapta-e a nyugdíját?

Merthogy tudtommal egyszerű állampolgárként egy nyugdíjas bizonyos kereset fölött  nem kaphatja a nyugdíjat. Bár ebben most nem vagyok egészen biztos. Ha nem így van, akkor bocsika.

Hát, az biztos, hogy ezzel az üggyel viszont még jobban lejáratta az országot.

Ráadásul rajtunk röhög az egész világ.

Eddig csak mi röhögtünk -kínunkban- a helyesírási hibáin.

***********************************************************

Hát. ez már mindennek a teteje.

Mintha a dopping vizsgáló bizottságot hibáztatnák, ha azok lebuktatják a csaló, aranyérmes sportolót.

Ő csak Orbán bábja volt. Hogy át tudjon vinni minden barom törvényt.

Szerinte nem lehet bírálni, mert mindenki fölött áll. Mintha Jézus Krisztus lenne- aki magára vette mások bűneit.  Mivel SP azt nyilatkozta, hogy neki csak egyetlen főnöke van, és őt OV-nak hívják, ezek szerint ő a mindenható Úristen .

Én sajnos már nem tudom tisztelni. Igaz, ha engem megkérdeztek volna, eszembe sem jutott volna őt választani.

Kezdődött azzal, hogy sunyi módon,- bár mindenki tudta róla, hogy kinek az embere-függetlenként jelentkezett főpolgármesternek. -No hiszen, jól megjártuk volna vele.

Mindenki tudta róla, hogy az "Átkos"nak is kegyence volt. Úgy lengedezik, ahogy a szél fütyül. Most aztán megkaptuk a már nem is igazán Köztársaság elnökének.

Megtalálta a pár(t)ját. És ez nem véletlen.

Egy elvakult utca embere azt kérdezi: Ugyan már, miért kéne lemondania? Hiszen olimpiai bajnok.

Hát ide jutottunk!

Csalók, fehérgalléros bűnözők,és őket támogatók országa lettünk.

Mi lesz még ebből!

Jó biztosan nem!

Gidacomb, és kefírgomba

Mikor költöztünk föl, Zoli pulykacombnak nézte, és felhozta Pestre, pedig az Erzsikéé volt.

Most megsütöttem erre a hétvégére:

Sütőzacskóban készítettem. Az egészben a 20deka bacon volt a legdrágább. Többe került a combnál. A gidahús ára kilónként nem egészen 500Ft-ra jön ki, közvetlenül juhásztól véve. Legközelebb  már nem fél gidát, hanem 1 egészet veszek majd.

Egyszerűen imádjuk a kecskehúst.

Legközelebb mindenesetre egyedül fokhagymát használok hozzá fűszerként. most lestyánnal, rozmaringgal és steakfűszerrel dörzsöltem be. Borókabogyót, és babérlevelet is tettem a zacskóba. Sózva nem volt, és nem is hiányzott belőle.

Krumplipürét készítettem hozzá, és kovászos uborkát adtam mellé. Az uborkának nem volt sikere, mert Zoli szerint elnyomja a kecskehúz ízét. Nem kell hozzá savanyúság, pedig ő más húst el sem tud képzelni savanyúság nélkül. Az alsó combcsonton maradt kevéske husi, különben  a kb 1,5 kilós gigacomb elfogyott. 

Tényleg isteni finom, omlós volt.

*******************************************************************

Az interneten találtam végre eladó tibeti kefírgombát.

-Évek óta keresem, mindenhol, mióta egy nyaralás alatt sajnos elpusztult. Pedig adtam boldog-boldogtalannak, nem csak azért, mert nagyon egészséges, hanem, hogyha nálam tönkremenne, legyen kitől visszakérni egy adagot belőle- de amíg újdonság volt, addig ették, aztán megunták, hagyták tönkremenni, mások meg kidobták. Idáig ez az egyszerű megoldás nem jutott eszembe-

Mikor megérkezett egy kis borítékban egy aprócska zacskóban néhány db gombostűfejnyi, nem hittem, hogy lesz belőle valami. Azóta már egy evőkanálnyira szaporodott föl, és kezd nagyobbacska lenni.  Múlt szerdán érkezett. Azóta 1 liter tejet dolgozott föl. Nemsokára annyira föl fog szaporodni, hogy napi fél liter kefírem is legyen. Most is nagyon finom, de kecsketejből szerintem még sokkal ízletesebb lesz.

Végre megint rendszeresen ehetem a zabkorpát, búzacsírát és virágport. Azt ugyanis mindig 1-2 deci kefírbe szoktam keverni, fél liter kefírrel meg leöblíteni. De üzletben megvenni piszok drága a napi kefíradagot, és valahogy nem is ízlik annyira, így le is szoktam róla. Régen ez volt a reggelim. Mást nem is ettem ebédig.

Bio

Hogyan lehet egy szálloda BIO?

És egy fogászat?

Már, ha meghallom ezt a szót mostanában, a nem Bio falamra másznék tőle.

Egy barát aki történetesen orvos

Kb 2 hete szkájpoltunk egy barátunkkal, aki  45 éves patológus. Akkor másfél hónapja települt ki Németországba a feleségével.

Tárt karokkal várták az ottani kórházban.

Már sikerült is bérelniük egy lakást a kórház közvetlen közelében. Igaz akkor még matracon aludtak a puszta földön, mert még nem érkezett meg itthonról a kamion, ami a berendezést hozta. Ehhez először a lakás kellett, hogy lássák, mennyi bútor kell a berendezéséhez. A felesége jött haza felpakoltatni a kamiont. Könnyű dolga volt, mert a holmijukat már hónapokkal azelőtt elkezdték bedobozolni.

Mondták, hogy a közeljövőben ne várjuk őket haza látogatóba, inkább mi menjünk hozzájuk. Egyébként meg az interneten tatjuk a kapcsolatot.

Ők addig nem hajlandók hazalátogatni, míg nem lesz normális ez az ország...-szóval talán sohanapján.

Itthon, rengeteg munkával sem jutottak ötről hatra. Kettőjük fizetése kb nettó 300ezer forintra jött ki. Ott, egyelőre egyedül dolgozik, több, mint nettó másfél millióért. Igaz, a lakás bérleti díja 150ezer+rezsi.

A felesége egyelőre nem helyezkedik el. Intenzív tanfolyamon fog németül tanulni. No, meg élvezi a háziasszonykodást. Igaz főznie nem nagyon kell, mert a férje 3 euróért 3 fogásos  menza étkezést kap. 5 euróért haza is vihet egy adagot. Ismerkednek a várossal. Élvezik, hogy nem kell a kátyúkat kerülgetniük, és máris felvették az ottani, nyugodt, derűs tempót.

Egyelőre nincs honvágyuk. Szerintük később sem lesz.

Örülök, hogy tetszik nekik az ottani élet, viszont az ő boldogulásuk egyben félelemmel is eltölt. Mi lesz, ha sok-sok orvos hagyja el ezt az elátkozott országot?

Lesznek még olyanok, akik itthon maradnak, és ellátják ezt a tömérdek depressziós beteg embert?

Nagy bátorság, és nagy elkeseredés kellett ahhoz, hogy mindent felégessenek a hátuk mögött, itthagyjanak  családot, barátokat 45-50 évesen.

Itthon már árulják a házukat.

********************************************************************

Más: Zoli elkeseredetten mondja: Rengeteg irigye van. Egyedül a napi 12-14 órai munkát nem irigylik tőle. Aki 8 órai munka után leteszi a lantot, és hét végén, ünnepnapokon  nem dolgozik, vagy aki semmit nem tesz azért, hogy találjon munkát magának, az is a " zsebében turkál". Néhányan ki is használják: kölcsönkérnek, "soha vissza nem adomra". És ő, akárhányszor is megfogadja, egyszerűen nem tud "nem"-et mondani. Ő telefonálgat, hogy szüksége lenne már a pénzére. A válasz mindig az, hogy  ne haragudj, de most még nem tudom megadni.

Most vett egy 15 éves félig terepjáró Subarut.  Nekem  sokkal könnyebb ki-be szállni, ráadásul nem törik ki a derekam utazás közben, mint a Mazdában,  és bírja a földutat is. Belefér egyszerre a kutya ketrecestül, plussz moci, és a csomagjaink is.  De most parázik, hogy mi lesz, ha meglátják a hegyen? Még többen kérnek majd kölcsön? Még több irigyet szerez magának? Direkt az ottani terepviszonyok miatt vette meg "álmai autóját", de most azt mondja, csak a le-föl költözésnél használja majd - akkor meg minek is vette?  Miért is dolgozik éjt nappallá téve a végkimerülésig?

Szerintem ő sem tudja megmagyarázni magának.

Rántott pacal

Zoli már régóta mondja, hogy szeretné megkóstolni a rántott pacalt.

Most, a névnapjára elkészítettem:

Mit mondjak rá? Ettem már jobbat is.

Nyomába sem ér a rántott borjúlábnak.

De mit kezdjek a főzőlével, és a rengeteg zöldséggel, hagymával, fokhagymával, amivel együtt főtt?  Kár lenne kiönteni, kidobni.

Összeturmixoltam, és készítettem belőle krémlevest:

Pirított zsömlekockát, tejfölt adtam hozzá.

A desszert  meggykrém volt.

Ez a tányérösszeállítás kicsit hülyén néz ki, de Zolinak ezek a kedvenc mélytányérjai. No, meg nekem is. Lapostányérból meg az alsőkat szereti, és most ő tálalt.

*******************************************************************

Életemben először néztem meg 3D-s filmet. Történetesen a Csizmás Kandúrt.

Egyszer ki kell próbálni, de nem lesz a kedvencem a 3D. A végére már megfájdult a szemem is tőle.

*******************************************************************

Végre megkaptam a  februári képeket is:

Szánkózás közben így be voltunk öltözve. Akkor voltak a leghidegebb napok.

A cicák is összebújtak a kétszintes, jó melegen berendezett házikójukban:

Tündériek. Nekem a fehér pofijú a kedvencem.

*******************************************************************

Zoli lakásából még nincs mit bemutatni, kivéve ezt a képet:

Vajon mit ábrázol? Lehet  találgatni, mit fényképeztem :)))

Ja, és holnap reggel megyek a Démonhoz. Remélem, megtalálom!

Ugy látszik, minden fronton nagy a baj...

Az ortopédián órákat kellett ülnöm, míg végre rám került a sor. Eszmecserénket folyton-folyvást megzavarták a telefonok. Nem tudom, ki számoltatta be, de sorolnia kellett a váratlan eseményeket: az autóbalesetes kritikus állapotban van, latin kifejezéseket sorolt...  A részeg nővel meggyűlt a bajunk, küzdeni kellett vele, hogy megvizsgáljam. Sípcsonton is rúgott, míg végre sikerült leszíjazni, megröntgenezni... majd küldtük a detoxba...

A sok telefon között azért sikerült az én problémámat is megbeszélni: alternatív kezelés már nem hozhat javulást. Műtétre lenne szükség, de a nagyfokú érszűkület ezt valószínűleg lehetetlenné teszi.  Mindenesetre érsebész javaslatát kéne kikérnünk. 

Reménytelen, mondtam. Az Y ér jobb szárán nem tudták az első érfestésnél  1995-ben felvezetni a katétert. Értágítás az érbetegségem miatt nem lehetséges. És most a jobb csípőmről van szó. A bal lábam műtétjénél 5 percen át nem tudták visszaállítani a vérkeringést. Azt, bár tudtam, hogy kockáztatom a teljes bénulást, a lábamputációt, vagy a halált, de mivel már egyáltalán  nem tudtam lábra állni, azt mondtam, ha csak 10% esélyem van arra, hogy jobb lesz, vállalom.

Ő is elmondta, amit már olyan sok orvos az elmúlt 17 év során: műtét csak közvetlen életveszély esetén jöhet szóba, mert nagy valószínűséggel nem élném túl.

Már csak a fájdalomcsillapítás lehetséges.

Fönt az osztályon meg közölték, már csak az osztályvezető főorvos adhat időpontot. De persze nem jutottam be hozzá.

A patikában közölték, hogy már a szívgyógyszeremet sem adják közgyógyra.

Ma ráültem a telefonra.

Végre 1 óra körül sikerült időpontot szereznem.  Hozzátette: ha ugyan akkor még működni fog a kórház..

Délelőtt Doni őrületes üvöltésbe fogott: kinéztem a teraszajtón, azt hittem a postás.

Kérdem a fiatalembert, hogy ő csöngetett-e.

- Nem, én csak szórólapokat ragasztok.

-Hát ennek nagyon nem örülök. Most kapirgálhatom majd le a postaládáról!

Aztán elgondolkodtam, és el is szégyelltem magam rögtön: ami nekem egy  kis bosszúságot jelent, az neki munka, a betévő falatért. Az biztos, hogy nem ez az álmai munkája, de hát élni kell.