Úgy érzem

hogy minden porcikám össze van törve. Elvileg kedden jár le a masszázs, szerdán a fizikoterápia, és csütörtökön már csak víz alatti torna lenne, aztán az osztályon még 1 utolsó állapotfelmérés, és az elbocsájtó papírok aláirkálása, minden vizsgálatról, kezelésről külön-külön. Ez kb. 60teljes neves aláírás. Könyörgöm, miért nem lehet összesítve? Vagy idénre talán egyszerűsítették? Reménykedem benne. 

Már tegnap megkezdtem a birssajtok, és hálák kiosztását. 

Edinával úgy beszéltük meg, hogy hét végéig privát alapon folytatjuk a masszírozást, azután majd meglátjuk, hogy lehet-e heti 1 -2 alkalomra csökkenteni.

Most minden tagom fáj, és rettentő izomlázam van. Nála 1-1 kezelés 45 perc, míg fent az osztályon csak 10 perc. 

Nála nincs sok páciens, mert az összeégett testétől, arcától a többség undorodik (ahogy a férje is otthagyta, pedig hát ő okozta a tragédiát), és csak ujjatlan, felsőrészben tud dolgozni.

Tegnap főtt karfiolt ettem egy kis pirított morzsába forgatva. Ma a levét kefírrel l behabarva levest  készítettem.

Mostanában nincs különösebben étvágyam. Reggelire 1 sajtos szendvics, infúzió után, már a kórházban(mert a szokásos,  éhgyomorra reggeli búzacsírás- zabkorpás-virágporos kefíremet most hanyagolni kell. Nincs idő kivárni a hatását.

   ****************************************************************************

16:35 Ha én azt mondom a  fiamnak, hogy hét végén maradjunk itthon...

Már napok óta

érzem anyu illatát az ágyam, helyesebben az Ő ágya mellett.

Nem tudtam miért.

Mire akar figyelmeztetni?

Csak ma jöttem rá, hogy miért!

November 11-től december 5-ig  11 éven át minden nap  égett érte a gyertya: A halála éjszakája, és a temetése napja között.

Annyira, de annyira szégyellem magam! 

Fél11-kor leoltottam a villanyt, és éppen elaludtam volna, mikor megszólalt a riasztó.Fel akartam kapcsolni a villanyt. Nem működött.

Doni nem üvöltött, csak a sziréna. Az meg itthon nem újdonság neki. Megszokta az állandó mentő, rendőrautó vijjogást.

Nagy nehezen odatapogatóztam az ablakhoz, és felhúztam a redőnyt. Ez sem segített, mert az utcai lámpa sem múködött.

Kész örökkévalóságnak tűnt, míg kitapogatóztam a konyhába öngyújtóért. Ott már jobb volt a helyzet, merta szomszéd utcából szűrődött ce némi fény.

Az öngyújtót föl-föl villantva botorkáltam végig a szobán a gyertyáért. Azzal vissza az előszobába a riasztóhoz. De hiába ütöttem be újra meg újra a kódot, csak nem hallgatott el.

Most már tudom, hogy miért biggyog kiiktathatatlanul, és folyamatosan a system jelzés.

Nincs mese, ki kell majd hívni a riasztósokat.

Majdnem éjfél volt már, mikor visszajött az áram, és elhallgatott a villyogás.

Bevettem 1 altatót, aztán még egyet. 2-3 óra tájt sikerült végre elaludnom.

*******************************************************************************

Még jó, hogy ma ráértem fél 8-ra menni. Bíztam Mariannban, hogy egyből sikerül beadnia az infúziót, Szilárd szabira ment, és átadott engem Edinának, akihez 8-ra kellett lemennem.

Ha Szilárd jól masszíroz, Akkor milyen jelzőt mondjak Edinára?

Hiába no, a vakok az ujjukkal látnak.- eddig is tudtam, de most már el is hiszem.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Edina nem csak a hátamat masszírozta, de az egész testemen megkereste a fájó pontokat, csomós izmokat. Nem is masszírozásnak nevezném, annál sokkal több volt ez. Megkereste a csakrákat, energiát adott át, teljesen ellazított.  50 percen keresztül foglalkozott velem.

Már alig várom a holnapi napot.

Jó lenne, ha hetente egyszer ki tudna jönni hozzám, hiszen csak 100 méterre lakom.

Dóri, a gyógytornász kislány már jó órákat tart. Úgy látszik, segítséget kért, és kapott.

Most már 4-en is vizitornáztatnak. Reggel 1/2 8-tól teljes telt ház van a medencében. 13 turnusban maximum 26-an mehetünk. Nem csoda, hogy olyan nehéz bekerülni.

******************************************************************************

No, szóval a bissajtnak hatalmas sikere van. A fiatalabbak még sosem ettek, az idősebbek azt mondják, a nagymama készített nekik utoljára. Mindenki venni szeretne, de sajnos nincs belőle eladó. Kitettem az orvosi, a nővérszobában 2-2 tányér vékonyra szeleteltet kóstolónak, hogy teszteljem, kinek adjak majd búcsűzáskor, kinek nem ízlik. Pillanatok alatt fogyott el.

Azt hiszem, jövőre még többet kell gyártanom. Ha Erzsike újra a régi lenne, ketten többre mennénk.

Pecsétviasz és aranyfesték

Lassan neki kell fognom a karácsonyi ajándékok készítésének!

Tanácstalan vagyok: hol lehet pecsétviaszt, és aranyfestéket kapni?

Régen csak be kellett menni a háztartási boltba (anno 30-40-50 éve)

Az aranyfestéknek érdekesmód kályhafesték volt a neve. Por alakú, és vízzel lehetett hígítani.

1 konzervdobozban jó sűrűre kikevertük, és belemártogattuk a diót, mandulát, újságpapíron szárítottuk, és ha kellett, másnap újra belemártottuk.  

A pecsétviaszt meg gyertya fölött olvasztottuk, úgy cseppentettük a borítékra, és nyomtuk bele az előzőleg radírból kifaragott pecsétnyomót. Persze előtte olvasztott zsírba mártottuk. Az ügyesebbek fából faragták. Az jóval tartósabb volt.

Ha hűséges vagy

akkor hülye vagy?

A bábú

Talán  Cyrano orra, vagy a közelgő Karácsony juttatta eszembe ezt a verses színjátékot?

Úgy emlékeztem, hogy talán Kosztolányi írta... de nem találom.

Szenteste, vagy talán karácsony napján játszódik.

Az angyal kihirdeti, hogy 1 napon át mindenki kicserélheti a maga nyomorúságát a másikéval...

Tíz-tizenkét éves korom körül olvastam.Csak töredékekre emlékszem belőle az elejéről:

"Hölgyek, urak, tisztelt közönség,

engedjék meg , hogy szívüket (lelküket) kiöntsék:

A vak, a sánta, néma, és süket,

és én jelentsem érkezésüket:

A vak vagyok.

...gyengék a szavak,

Elmondani, hogy mit szenved a vak

Ha szertenézek itten a teremben,

Hol....      lánykák

figyelnek merengve,

nem látok semmit, csak éjszakát,

S a fürtös fejek, mint puszta fák

merednek a decemberi sötétbe...

Itt a színen e  (gáz) láng lobog égve,

Nem látom ezt sem,

és nem látom hátam megett

eme sikerült díszletet.

Holt szememen eleven könny ragyog,

s ez fáj, nagyon fáj,

pedig csak báb vagyok."

........

Ha valaki ismerné, és megmondaná, hol keressem?

Mert egyre itt zakatol a fejemben, nem hagy aludni

Jaj!

És még 1 kép tegnap éjszakáról:

Péntek 13

Ma  reggel elfogyasztottam   2 ápolónőt, 1 főorvosnőt, - 9 sikertelen szúrás

Aztán Szilárd masszírozott, az új gyógytornász lányka kifejezetten hülye teljesíthetetlen, érthetetlen feladatokat adott a vizi tornán mindketten morogtunk:pl fél lábon. lábujjhegyen  szökdécselve forogni  saját tengely körül, vívóállásban "menvei" átszelni a medencét, páros lábbal szökdécselve haladni előre, és mindezt féloldali bénulásos, mozgáskoordináció, és egyensúlyt vesztett stoke-os betegekkel. Nekem a bal lábfejem nem műkszik, a másik hölgynek meg a térdét műtötték.

De a csúcs a gyorsúszás lett volna, nem ám mell, hanem gyors-  nekem bal, betegtársnak jobb oldala béna. Én még mellúszásnál sem tudom összehangolni a kezem, és lábam munkáját.  Aki első nap helyettesítette, az a lány majdnem olyan jó volt, mint Kati.

Jaj, annyira visszasírom Katit, de ő most Németországban gyógytornáztat.  Ő személyre szóló teljesíthető feladatokat adott. Volt sikerélmény, erősödött karunk, lábunk.

Ha nem megyek be bő negyedórával előbb a medencébe, és nem tornáztatom meg kezem- lábam labdával, és gyűrűvel. háát... Szerencsém, hogy 1/2 9-es csoport most nincs. Mi vagyunk az elsők, mert összesen 2 lány gyógytornáztat vízben. Ill. már csak ő, mert julika elment szabadságra. Mikor kiment,mondtuk is egymásnak, hogy jobb lett volna, ha be sem jön, hagy minket magunktól tornázni. Az többet ért volna.

Aztán következtek a fizikoterápiás kezelések.  No, itt volt sikerélmény, mert a jobb karomban, vállamban is elkezdtek rángani az izmok.

1/2 11-re fel is értem az osztályra. Újabb nővért fogyasztottam, ezúttal a túlsó szárnyról, az osztályvezető főorvosnőt, a kezelőorvosomat, 2-2 szúrással. 

Végül a főnővér első kísérlete nem sikerült...  Ő reggel azt mondta, inkább szúrjon más, mert velem, valahogy sosincs szerencséje. A második, a lehető legvékonyabb szárnyassal a csukló belső felén 1 vékonyka érbe eszméletlen lassan, de csöpögött. Viszont 2-3 perc alatt el is durrant.  Végül kínjában 1 hosszú tűvel csak úgy "találomra belémbökött, Kicsit turkált, vájkált, kijjebb húzta, beljebb tolta - mondta,-  valószínűleg 1 inat tapintott érnek, és föl akarta adni, amikor kibuggyant a vér. Mindketten fellélegeztünk. rákötette az infúziót, és 5 perc alatt le is folyt.

A végeredmény összesítve: 9+6+3=18

1/2 1-kor szabadultam. Úgy beszéltük meg, hogy most hét végén kipihenem megkínzatásomat.

Holnap színházba megyek!

Emlékek

Ettől féltem.

Mentem le a vizes tornára 1/4 9-kor. Szembejön velem a gyógytornász kislány, és közli, hogy mégsem 1/2 9, hanem 9. Pedig ő köré szerveztünk mindent: 7-kor infúzió, 1/2 8-tól masszázs, 1/4 10-től pedig, ahogy rám kerül a sor, a fiziko-terápiás kezelések sorozata. Elvileg 1/2 11-re hazaérek, és bezuhanok az ágyba.

A hajnali 5 óra 10 perckor kelés, bár nyáron természetes, mostanában nehezemre esik. De 1,5 óra mindenképp kell, mielőtt elindulok: mert kávét kell főzni (nem hagyhatom ott, még kutyaetetés céljából sem, mert elfelejtem,hogy odatettem: ott kell őriznem a tűzhely előtt, míg kifolyik) számítógép előtt el kell kortyolgatni, míg megnézem a blogomat). Ki kell engedni Donit, addig kitálalni a reggelijét, és elkészíteni az én búzacsírás-virágporos kefíremet, és megenni. Aztán beengedem a kutyát, és megyek a WC-re, utána fogat mosok. Reggeli fürdés kimaradhat, mert a torna előtt úgyis fertőtlenítő zuhanyozás. Aztán öltözni-ez is időigényes művelet, mert a zokni, és cipőfelhúzás a jobb oldali csípőgondok miatt enyhén szólva is nehézkes. Most pedig még rosszabb, mert elkezdődött a csípőmre is a fizikoterápia, és ez felerősíti a fájdalmakat. A hatása csak 2-3 hét múlva jelentkezik.

6 óra 40-kor elindulok. Mert ugyan csak 200 méterre van a kórház, de a kaput ki kell támasztani, becsukni,  a kórháznál meg teherlifttel le az alagsorba, mociban hagyom a kabátomat, meg a fürdőfelszerelést. A liftekre többnyire várakozni kell.

De ha nem megyek 7-re, vagy 1/2 8-ra, akkor az infúziót már csak 9-1/2 10 után tudná beadni a nővér, mert 1/4 9 -1/2 9 körül   ők osztják a reggelit.

A  konyhások? -hát, az már a (régmúlt) 2-3 éve még a mikro is a konyhán volt, beteg nem kezelhette. Ma kint van a jégszekrény tetején. Igaz, kevés beteg tud kijárni, úgyhogy látogató beteszi a jégszekrénybe a kaját, és a beteg jobb esetben a járni tudó betegtársát, ha ilyen nincs, a takarítónőt kéri meg a hozzátartozó. A teljesen magatehetetlen betegeket csak a nővérek etethetik, nehogy félrenyeljen, megfulladjon a beteg.

******************************************************************************

10-15 éve, amikor még 6-8-10 ágyas kórtermek is voltak, mi, fent járó betegek besegítettünk a nővéreknek.  Ágytálaztuk,  pelenkáztuk, etettük a szobatársainkat, cseréltük az infúziós palackokat...- mert akkor még 1/2 literes üvegekből folyt az infúzió, és volt, akibe 2-3-4 ilyen palack is belefolyt.Csak figyelni kellett, hogy időben cseréljük. Minden kórterembe tettek 1-2-3 ilyen fent járó beteget. Igaz, aludni ott nem volt  leányálom, de a napok jól elteltek. Mókáztunk, meghallgattuk egymás életének folyását, ha akadt kártyapartner, kártyáztunk is, vagy társasoztunk, és magunkban irigyeltük az éjszaka nyugalmáért, és sajnáltuk a magányosságukért a kivételezett, 1-2 ágyas szobában fekvő betegeket, de soha nem engedtük be magunk közé őket.

Ha 1-1 beteg annyira rosszul volt, hogy félni lehetett, hogy hamarosan meghal, őket külön, szintén sokágyas kórterembe vitték át, hogy a nyögéseivel, jajgatásával ne zavarjon. És mi egyesével látogattuk, simogattuk, fogtuk a kezét felváltva, kora reggeltől az este 10-es takarodóig. Akkoriban 1-1 infúziókúra 3-4 hétig tartott, fokozatosan emelték,-csökkentették az adagot. Nem volt ilyen "lórugásszerű" Akkoriban még volt olyan, hogy látogatási idő. Ez embertelen rendszer volt, mert a haldoklót is csak látogatási időben..

No, szóval, amikor fölkerült az ágya köré a fehér lepedő, a nővérek éjszaka is "behunyták a szemüket", hogy  az egykori szobatársak egymást válthassák az ágyánál, így nem ment el egyedül. Nekem 4 utolsó lélegzet jutott. 

No, meg a kedvenc, 92 éves Zsuzsikánál. Már minden rokonát, gyerekét eltemette, egyedül élt, a gondozónő talált rá eszméletlenül. De a kórházban  már jól volt. Hetek óta, én cseréltem rajta a pelust, ha már túl pisis volt. a kakisat a nővér. Imádott römizni és szinte mindig ő nyert. Ő a kórteremben hunyt el. Egymással szemben volt az ágyunk, az ajtónál. Az én ágyam mellett  volt a mosdó. Éjjel volt. Szokatlanul erős hangon kérte, hogy hozzak neki 1 pohár vizet. Feltámasztottam a hátát, lenyelt 1 kortyot.- Köszönöm, suttogta, és hátrabicsaklott a feje. 

Nem tudom, akkor volt-e jobb, vagy pedig ez a mostani rend?

'94-95-ben 10 hónapot töltöttem egyfolytában kórházban.

Ebből csak 10 nap volt teljes féloldali bénaság egy embertelen kórházban  1 embertelen orvos osztályán, és embertelen  nővérek között.  Aztán szerencsére másik kórházba-kórházakba kerültem.   Ott egyedül 1  nővérke volt emberséges hozzám, aki éjszaka közepén csempészett ki titokban a fürdőszobába, és végre 8 nap elteltével fogat moshattam.  A 9. napon aztán, ha a szomszéd ágyon fekvő beteg járókeretével is de kivonszoltam magam a kórteremből a doktornő jóslata ellenére, aki szerint életem végéig tolószékes maradok.

Késő éjjel kerültem be a kórházba, miután hajnalban lebénultam. Hogy hány kórházban vizsgáltak meg, és küldtek tovább, már nem emlékszem.

Végül a Napfény utcában kötöttem ki .Az ügyeletes közölte, hová fektessenek, majd az osztályos orvos megvizsgál reggel. No, reggel elrendelt Cavintonos infúziót, Pici korom óta rosszak a vénáim, így aztán a kis nővér nem is tudta bekötni. Hívta a főnővért, aki nem is próbálkozott, hanem azt az utasítást adta, hogy tablettában...

Akkor még 1 kézen megszámolható CT készülék volt Budapesten, de anyám a szomszédunk segítségével elintézte. Másnap már vittek is az Amerikai úti CT-re.  Hogy ez tett-e ellenszenvessé a kezelőorvos szemében?

Ott történt, hogy a főnővér , mikor kértem, hogy húzzák kicsivel arrébb az ágyamat, és tegyék a fiókos szekrényt a jobb oldalamra, azt mondta, nem lehet, mert felborulna a kórterem  "katonás rendje", de mikor levertem egyik délután a vizes poharamat, és mivel már a takarítónők elmentek, a nővérnek kellett fölszedni az eltört pohár szilánkjait, törölni fel a vizet, hát leüvöltötte a fejemet a nyakamról,aztán másik nap közölte,  jó lenne, ha rendet tennék az éjjeli szekrényemen, mert főorvosi vizit lesz.  A gyógytornásszal közölte a kezelőorvos jelenlétében, hogy nem kell engem tornáztatni, úgyis túl izgága vagyok!, inkább kösse ki egyenesre a bal lábamat a ágyrácshoz, mert "olyan hülyén befele fordul".A gyógytornász nem mert ellenszegülni, kikötött.

A 10. napra aztán anyámnak végre sikerült elintéznie, hogy a szomszédom kórházába  a Jahn Ferenc kórházba kerüljek át. Ez akkoriban egyáltalán nem volt könnyű.

Szóval a Napfény utcai kórház nem hozott napfényt az életembe.

Nagyon elkanyarodtam megint, de az EÜ mostani helyzete ezt hozta ki belőlem.

******************************************************************************

Visszakanyarodva az eredeti témához:

8-tól a teherliftet sem tudnám használni, mert azon hozzák a reggelit, meg a mosott ruhákat. No, szóval bonyolult dolgok ezek...

Elkezdődött

az infúzió kúra.

Már tegnap is kaptam. 2 nővért "fogyasztottam" el elsőre. A főnővér kezdte, Márta folytatta. 4 szúrásból sikeredett. 

Aztán megkérdezték,hogy leadtam-e már az ampullákat? 

Bámultam rájuk, mint bonyú az új kapura.

Hogy, mit?

Kiderült, az ambuláns betegnek nem jár a kórházi. Receptre kell feliratni, patikában kiváltani, bevinni. De a doktornőm ügyeletes volt éjszaka, 12-kor már elment haza.

1 újabb barom megszorítás.

Bejáróként nem kapok enni (pár éve még kaptam), Nem jár gyógyszer (az is néhány éve van így) ágyat is, csak ha épp van szabad, különben az orvosi szobában , fotelban, széken ülve, vizsgálóasztalon feküdve.

És már az infúziót is patikában kell venni. Egyszerűbb lenne a betegnek, hogy ha már fizetni tell érte, legalább a kezelőorvos felírhatná a receptet, és meg is rendelhetnék, a beteg pedig fizetné, ott, helyben. De aki nem érintett, ott, fent, a fenséges Minisztériumban hoz 1 teljesen életszerűtlen rendeletet.

Így aztán a beteg rohangálhat:

1) háziorvos megírja a beutalót

2) beteg egyeztet a kórházzal (hosszas, többszöri telefonálgatás)

3) bemegy... várakozik... a kezelőorvos megállapítja, milyen, és mennyi infúziót.

4) jó esetben: telefon háziorvosnak, írja fel. Roszabb esetben személyesen kell ibtézni, akkor várakozni kell.

5) elmenni a receptért.

6) elmenni a Patikába, leadni a receptet.

7) Patikus megrendeli

8) vissza a Patikába az ampullákért

9) beteg leadja a kórházban.

******************************************************************************

Reggel korán, éhgyomorra mentem. Véremet vette Mariann, két szúrásból, és a tűre rögtön csatlakoztatta is az infúziót. Sajnos csak félig folyt le, aztán leállt. Nem durrant, de ki kellett húzni.Máshová bekötni.

Már megkaptam az első kezeléseket is a fizikoterápián, Szilárd is masszírozott.

Egyeztettem a gyógytornásszal, megbeszéltem, hogy reggel 7-kor kezdünk infúzióval, 1/2 8-tól masszirozás, 1/2 9-től víz alatti torna, azután a kezelések. 

Teljes telt ház van, hisz a műtött, magukat ellátni nem tudó betegeket ide küldik. No, meg afféle elfekvőként is szolgál ez kórház. A betegek átlagéletkora 80 év.

Nem irigylem az itteni ápolókat.

A fizikoterápia is csúcsra van járatva.

De ha szerencsém van, akkor 11-fél 12 körül végzek.

Szerencsére idén nincsenek üresjárat fél óráim, óráim.

Igaz, nagyon elfáradok, de legalább nem kell a folyosó kényelmetlen székén órákat ücsörögni.

Most 10 infúzió lesz, 10-10 kezelések.

A doktornő mondta, gondoljam meg az érműtétet. Én mindenesetre nem merek rá vállalkozni.

Ja, és ezt eszem kedd óta:

Zúzapörkölt rizibizivel. Borsófőzeléket akartam eredetileg készíteni, de aztán meggondoltam magam.

Szombatig biztosan ki fog tartani.

Ha megunom pörköltnek, legfeljebb leves lesz belőle.

******************************************************************************

Vasárnap óta egyfolytában önlik az eső!

Még szerencse, hogy a viharnadrágot is hazahoztam.

Mikor hazaértem, még pont elértem telefonon a háziorvost. 

Minél hamarabb el kéne mennem a receptért a rendelőbe. De odakint zuhog,  és erős szél fúj.

Az időjárásgömböm holnapra nem jelez esőt.

Rohadtul nem szeretek adós lenni, de ilyen időben utálnék elindulni.

Nem is teszem.

Inkább forró zöld teát iszogatok.

Olyan szörnyen kifacsartnak,összetörtnek érzem magam...

Na ja, Szilárd keze nagyon erős ám...

Most minden porcikám érzi...

Nem baj, kimasszírozza a letapadt  izomcsomókat. Az első napokban mindig érzem, ahogy ugrálnak az ujjai alatt. 

Mikor hazajöttem, bepakoltam a gépbe 1 adagmosnivalót.Ezúttal főleg Zoli alsóit (vasárnap az utolsó tisztát vette fel) zoknijait, pólóit. Még szerencse, hogy 2-3 hetente alszik csak nálam.

Bár ez nem igaz, mert szeretném ha gyakrabban aludna nálam. Csak a szennyest, és vasalni valót utálom...

Megkésve a temetőben

Bár megkésve, de csak eljutottunk a temetőbe.

Utána - mivel a héten elég vacakul voltam, és nem volt erőm semmihez, még főzni sem, pedig az engem mindíg feldob - bementünk egy kínai vendéglőbe:

Zolinak tengergyümölcsei, nekem erős savanyú leves.

Vaslapon sült zöldséges tintahal

Sült kacsamell

Szecsuáni kacsa,  japán virágtea

Rizspálinkával flambírózott sült fagylalt.

Ez volt az ebéd csúcspontja. 

Túróba forgatott vaníliafagylalt gombóc valami különleges panírban.

Parkoló kártya

Bent voltam ma az Önkormányzatnál, hogy elintézzem a parkolókártyám megújítását. Az enyém december 10.-én jár le. Közölték, hogy november 10.-e utánra jelentkezzek be.

Én kb 3 hétig látogatom majd a kórházat. Mikor menjek? Most november végéig adnak időpontot. De mikorra kérjem? Időpont nélkül viszont nem is fogadnak.

A számlaszámomat viszont sikerült személyesen leadnom, mert sem e-mailre, sem ügyfélkapura nem reagáltak. Pedig nekik is egyszerűbb, sőt olcsóbb is a banki átutalás.

Ha már ott voltam, kilátogattam a Bosnyák téri piacra is.  Semmit nem akartam venni, de kíváncsi voltam a pesti piaci árakra.

A birsalma sajt árától "lehidaltam": 250Ft/10 deka, pedig még dió sem volt benne.

Szent ég! Én több, mint 20 kilót gyártottam belőle! Ha erről az oldalról nézem, megérte a rengeteg munkát. Azért kíváncsi lettem volna a birsalma árára is, de az nem volt a piacon.

Hízott liba-kacsamájat viszont már 3500-5500 Ft-ért is lehet kapni.

Végül 1 liter kaukázusi kefír, 4 doboz szedres bio joghurt boldog tulajdonosaként tértem haza: össz-vissz 400 Ft-ot fizettem értük. Igaz, 8.-a és 9.-e a szavatosságuk, de tapasztalatom szerint a lejárati idő után még bő 1 hétig fogyasztható. Addig meg bőven el fog fogyni.

Ez sem az én napom

Éjjel 1-kor Doni ébresztett, hogy ki kell mennie.

Tanulva a júniusi produkciójából, kikászálódtam, kiengedtem, és persze rögtön fel is üvöltött a riasztó szirénája. Az egész környék valószínűleg nagyon boldog lehetett.

Hülye vagyok, hogy egyáltalán bekapcsoltam, mikor a redőnyök lehúzva, ha az ajtónál próbálkozna valaki, Doni azonnal jelezne.

Nagy nehezen sikerült visszaaludnom, és hülyébbnél hülyébb álmaim lehettek, mert alaposan összetúrtam az ágyat. Legritkább esetben emlékszem vissza az álmaimra.

Iszonyú fejfájással ébredtem. Ilyesmi velem nagyon ritkán fordul elő.

Aztán megpróbáltam kinyomtatni 1 iratot, persze a nyomtató miért is működött volna?

Nekiálltam főzni, de az is olyan fáradt színűre sikeredett:

Izre nem lehet kifogásom ellene, de rizspalacsintába tölteni, rántogatni, no, szóval nem volt kedvem, így kicsit hígabbra vettem a dolgot, és a májat is szeletben sütöttem:

Mivel Zolit ma sem értem utol skype-on, mobilt voltam kénytelen használni. 

Merthogy az önkormányzatot mindenképp még a héten kéne intéznem, mert 10.-étől délelőttönként kórház, minimum 3 héten keresztül.

Dugjam be a nyomtatót!

Hát, nem egyszerű hozzáférni. Előbbre húztam a házat, de nem tudtam bedugni.

Közben kihúzódott az egér. Ház megint félig ki, egér kábel megigazítva, vissza...

Akkor meg a billentyűzet...

Megint ki, megint vissza, most egyik sem műkszik...

No, az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot...

Ki a spájzba, 1 kupica diólikőr...

Már nem emlékszem, mit újíthattam a tavalyihoz képest, de ez, valami fantasztikusan jó lett.

Vissza a géphez, végre a nyomtatón kívül minden működik.

Jaj,Boróka, nem tudok vidám képet keresni neked ilyen borongós hangulatban.

A vidám  nyári-őszi képek mind a másik gépen vannak. Át kéne tenni erre, mert ott a videók miatt már betelt a képtár. Ki kéne üríteni,  hogy jövőre ne legyen gondom, mert most ide-oda pakolja kénye-kedve szerint :-)).

20:00

Zoli, mint sárga angyal jött. Bedugta, de úgy sem akart nyomtatni. Fél év alatt bizony beszáradtak a patronok.

De a kaja, az neki is nagyon ízlett! 

Pollának:

Ez a rizspalacsinta. Rizspapírnak nevezik ugyan, de én palacsintának hívom. Meleg vízbe kell áztatni, néhány pillanatra, míg megpuhul, aztán megtölteni, feltekerni, oly módon, mint a töltött káposztát.Általában nyersen fogyasztják, de én sütve, rántva szeretem. Egyszerre csak annyit szabad rántani, amennyit meg is eszünk azonnal, mert melegítve a ropogós tészta rágóssá válik.

A fenti étel elkészítése: tetszés szeriti mennyiségű felkarikázott hagymát minimális kacsazsíron ( használhatunk olajat, vajat is a zsír helyett) üvegesre párolok(én az átlagnál nagyobb mennyiségű hagymát használok). 1-2 paprikát apróra vágva beledobok, 1-2 paradicsomot is, félbevágva, és fedő alatt párolom. Néhány perc múlva a pari héját kiszedem, beleteszem a 1/2 kiló egészen vékonyra laskázott laskagombát, sózom, borsozom, oreganót szórok bele, és szójaszósszal is meglocsolom. Néhány percig kavargatom, aztán fedő alatt főzöm. Figyelni kell rá, hogy le ne égjen, mert a laskagomba minimális levet ereszt csak, így elképzelhető, hogy vizet kell pótólni. Ha már majdnem megpuhult, beleszórok 3-4 marék borsót,, és felöntöm 1 deci vörösborral. Ha minden megpuhult, állandó kavargatás mellett megszórom liszttel. (étkeszési keményítő jobban illene hozzá, de az most nem volt ithon) Végül megszórom petrezselyemmel is. Ha másfajta gombából készül, pl:sampignon, az több levet ereszt. Lehet a fűszreket variálni, tejszínnel készíteni...

Orvosnál

Még rögtön a hazaérkezésemkor készültek ezek a képek:

Itthon már az az színei fogadtak, mo, meg az utcaseprő:

Mostanában naponta, de egyesével járnak. Nem nagyon látszik a kocsi, amibe szedi, de fáradt voltam kimenni.  A kocsi hátuljára 1 kék szatyor van akasztva. Nem szeretik, ha fényképezik őket.

Borókának tettem be az avargyűjtögetőt. 

No, ma voltam a háziorvosnál. Az első bejelentett 1/2 11-kor jött ki, én, másodikként 12-kor távoztam, beutalókkal, igazolással, receptekkel, és oltásokkal gazdagodva.

Szegény be nem jelentkezettek (voltak vagy tízen), várhattak, mert utánam még ketten jöttek időpontra.(1/2, és 3/4 11-re) várakozhattak jó darabig. Az igazán nem mondható rá, hogy futószalagon kezeli a betegeket. Ráadásul ma vérvételes nap volt, ilyenkor azokat veszi előre. Szerintem lehetett olyan is, aki reggel 8-tól várakozott.

Mire hazaértem, már nem volt erőm főzni magamnak. Reggelire sült tök, ebédre szintén az, és azt hiszem a vacsorám is az lesz. Pedig zöldborsós-laskagombás-májas raguval töltött rántott rizspalacsintát kívántam meg, de nagyon. Olyan gyönyörű édes-csipős paprikát  vettem hozzá, hogy csak na. A húsa vastag, édes, piros, mint a paradicsompaprikáé, viszont méregerős az ere.

Nagyon kevés magja van, mindenesetre elteszem, hátha...

****************************************************************************

A kanapé még teli elpakolni való ruhákkal, de azért már látni a végét. 

Csak a nagy halom mosnivaló, hát az még érintetlen egyelőre.

***********************************************************

Azt hiszem, lefekszem kicsit. Fáj az oltások helye.

Idén csak Halottak napja utáni hét végén tudunk kimenni anyuékhoz.

Remélem, addigra helyre jön a derekam, mert most nem tudnék órákat ücsörögni a kocsiban.

Még lumbágó nélkül is majd ki törik a derekam ennek a kocsinak az ülésében.

ÚÚÚtálom ezt az autót! Kényelmetlen az ülése, alig tudok kiszállni belőle, és önállóan még csak bekötni sem tudom magam.

Tegnap este beszéltem Marikával, ők holnap rendbe teszik kicsit a sírt. Én meg itthon gyújtok majd gyertyát. Nagyanyámék urnái 2 éve itt vannak már a jázminbokor alatt.

Ma végre befestettem a hajamat, aztán az ágyon egyengettem a derekamat.

Jövő hét vége tehát a temetőben fog telni, a következő szombaton meg a Magyar Színházban  bérleti előadás. Remélem, nem akkor akarja Erzsike, meg Vili a születésnapját ünnepelni, mert akkor bizony választanunk kéne. De a Cyranót nem szeretném kihagyni.  

22:....

se feküdni, se ülni... jaajjj.... de csak azért se fájdalomcsillapító!

Mozgalmas

volt a mai nap. pedig nem álltam neki a hajfestésnek (aminek persze az volt az oka, hogy mire nagy nehezen megtaláltam a "festős" köpenyemet, telefonált a barátnőm, hogy átjön délelőtt)

És ez volt a szerencsém, mert csöngetett UPC-s, hogy visszakapcsolná a TV-t. Érdekes, én azt hittem, azt a központból tudják intézni, de nem, ki kell jönnie, és a falon lévő szekrénykében matat valamit.  Behívtam a lakásba, így csomagokon átbukdácsolva, de kihúzta, bedugta, és most működik.

Közben meg annyira elpilledtem, hogy mégsem volt kedvem bekészíteni a mosnivalót - rázkódni a centrifugálással, mert máshogyan ez a 25 éves szerkezet eltáncol a helyéről, és esetleg szétveri nekem az egész fürdőszobát. Zoli egyébként fél év alatt termelt rendesen mosni valót. A szennyes kosár púposra  van töltve zoknikkal, alsókkal, pólókkal.

Hétfőre bejelentkeztem a házi dokihoz, időpontra. Kérdezte, megkaptam-e már az influenza oltást?

Mondtam, nem, de csak a hagyományost kérem majd. 

Azt hiszem, az EÜ miniszter jócskán el lehet keseredve, mert pl az én személyes ismeretségi körömben mindenki elutasítja. 

Délután 5-kor megérkezett a srác, aki a cirkót szokta ellenőrizni nálam.

És szomorúan kellett konstatálnom, hogy alig 1,5 nap alatt visszasüllyedtem 1 évvel ezelőtti önmagamba, már ami a botozást, sántítást, és a garázsba lemenetel pánikját illeti.

**************************************************************************

Tegnap rántott lazac volt a reg-ebem olajbogyóval sütött kenyérrel, és olajbogyóval.

Mára töltött paprikát vettem elő, krumplit főzök hozzá.(helyet kell csinálni a még lenti mélyhűtőben maradt dolgoknak.

Reggelire vajas-baracklekváros rozskenyér volt kecsketejes kávéval.  Sajnos már csk 3 deci van belőle. Az még holnapra elég lesz. Aztán majd kénytelen-kelletlen át kell állnom teára, mert piacra belátható időn belül nem kell mennem.

Szeretem én a teát, de nyáron nagyon hozzászoktam a kecsketejes reggelikhez. Hiányozni fog.

Itthon a szelíd gerléket elüldözték az erőszakos vadgalambok, (vagy talán városi) . Ez a folyamat már tavalyelőtt elkezdődött.  Ma reggel tanúja voltam, hogyan verte el a teraszkorlátra leszállni akaró gerlémet. Pár éve nálunk csak ezek a szelíd szürke kicsik jártak. A tenyeremből ették a búzát, és a kukoricadarát. De ezeket a nagy, városiakat már ki nem állhatom.

Itthon vagyok

és semmit nem találok.

Iszonyatos rumli, hegyén-hátán minden.

Zoli már 3 hete hordja fel a holmikat, de amiket tegnap pakoltam be, azt is elfelejtettem, hogy mit hová tettem.

Dél körül értünk haza. Ha Zoli nem húzta volna föl az ágyneműt, nekem nem lett volna erőm.

Azt is elfelejtettem, hogy májusban mindent kimostam, részben kivasaltam, de nem pakoltam el.

A UPC sok csatornát 30.án visszakapcsolnák.  Nem akarom. Azt is el kéne intézni. Elég nekem ez a 3, abból is többnyire csak az M1-et azt is többnyire csak hallgatom. + 4500-at minek fizessek? Nyáron is egész jól megvotam a 3 csatornával. Igaz, a szobaantennával időnként nézhetetlen.

Doni meg van zavarodva.

Nélkülem a kertbe sem mer kimenni.

Hová lett az én világcsavargó, magabiztos kutyám?

Budapestből már az úton megkaptam az ízelítőt. Budapest határán "bedugultunk", és onnan 1,5 órán át jöttünk hazáig.  Alig bírtam, mert persze ne, vettem be fájdalomcsillapítót, és ez a kagyló ülés már kezdetektől fogva kikészíti a derekamat.

Hát, ez nem a mi napunk!

Már hajnali 1/2 7-re beállítottam a mobilt, hogy el ne aludjak. 9-kor rácsörögtem Zolira:csak délre tud ideérni.

Délben telefonál: csak most indul, fél 2 előtt nem ér ide, pokoli dugó van a városban.

Fél 1-kor telefonál: vissza kellett fordulnia, mert gondok adódtak.Jön, ahogy tud. Mást nem mondott. És most itt ülök, és nem tudom mi történt.

Ilyenkor pörög az ember agya rendesen.

-A kocsi romlott el? -Á, azt mondta volna, és jön a másikkal.

-Karambolozott?

-Vagy betörés volt valamelyik lakásban?- Nálam biztos nem, mert akkor először engem hívnak. Ha meg náluk, akkor szól Áginak, elvégre az ő lakása.

-Vagy a nagyanyjával történt valami, csak nem akarta nekem elmondani?

-Maradtak az irodai problémák.

-Az sem jó.

De mégiscsak az lehet, mert 3/4 1-kor belépett a skype-ra.

Most álljak neki az első tőkesoron leszedni a szőlőt, vagy ne?

Aszúsodni hagytuk rajta.

Ez már megtörtént, olyan édes,töpörödött, mintha mazsolát ennék.

De a darazsak, méhek is látogatják sajnos.

********************************************************

Ez a bizonytalanság, idegeskedés bizony egyáltalán nem tesz jót nekem. 

Már 3. hete, hogy nem tudtam zuhanyozni. 1 hónapja mostam utoljára hajat.

Jó-jó, nem vagyok tisztaság mániás, de azért ez már sok!

És most abba is belegondoltam, miért is kell nekem bentre kemence?

Inkább a kintit kell megcsináltatni, mert nyáron annak van értelme. 

A kis kályhával, meg gázzal hidegebb napokon be tudok fűteni. 

Csak a nyílászárok zárjanak végre tökéletesen!

**************************************************************************** 

Este 7 körül végre ideért.

Gyors kajálás; gyors pakolás, és indult is vissza. 

Az utolsó friss paprikákkal paradicsomokkal készült lecsós tojás. Ennyi maradt belőle:

Nem mondható el, hogy nincs jó étvágya a fiamnak. Igaz, hogy egész nap semmit nem evett.

Full

Ha igaz, holnap reggel 8-ra megint itt lesz. Akkor hiszem, ha megérkezik.

Fűtés képekben

No, szóval  lefényképeztem:

és:

Begyulladt, hurrá:

 Ma 11-kor hívtam Zolit, mert nem ment be dolgozni, de nem is hívott. 

Nekem viszont tudnom kellett, hogy kezdjek-e pakolni.

Szörnyű! Képtelen felfogni, hogy ez nálam milyen stresszel jár.

És hogy nem lehet napokkal előbb elkezdeni, mert nem lehet itt megpakolt zacskók, sporttáskák közt bukdácsolni.

A pakolás közben rosszul is lettem kissé, így a pincébe szánt dolgok még fent vannak.

Fél nap alatt akar mindent lezavarni...

Nem hinném, hogy ez menni fog.

Ma újra

visszatért a nyár.

Tegnap a maximum 9, ma 21 volt itt a völgyben. De fent, a kevélyen hegynek titulált domb tetején hőgutát is lehetett volna kapni.

Maradjon is így, még 3 napig.

Mert bizony eljött az idő, amikor már nem húzhatom tovább, haza kell menni.

Ma végre erőt vettem magamon, és fölmentem a gyümölcsös kertbe.

A mandulát leverni, bizony képtelen vállalkozás lenne nekem.

De a dió, az mind a földön hever már. 

De a fák még mindíg makacsul tartják a zöld lombjukat.

Hoztam le, kb 50 szemet, és rögtön meg is törtem őket. 

Mindegyik hibátlan, és hatalmas.

Fogytán a dióhéj, ami minden befűtésnél csodákra képes.

A módszer a következő: cukros zacskóba használt papírzsepit, arra 1 marék dióhéj, majd reklámújsággal tömöm degeszre.Alulra 2-3 száraz ág. Megpróbálom úgy bedobni , hogy keresztezzék egymást. Ez fölé 2-3 összegyűrt újságpapír, fölé 1-2 vastagabb gyújtó, szintén keresztbe, aztán a tömött cukros zacskó, és 1 kissé vastagabb fa, sréhen állítva.  Ezzel aztán dugig is van a kályha. 

Alulról begyújtom újságpapírral, és addig adom alá a papírt, míg rendesen be nem gyullad. Ez a tevékenység alaposan megviseli a derekamat, mert ha térdből a kelleténél jobban hajlítom, akkor máris borulok.

Már kora délután bekészítem. Egyszerre túl sok lenne a hajlongásból.

Tegnap este 10-kor gyújtottam be, aztán az összes ajtaja csukva, így 1-1  darab 25-30 perc alatt ég le. (hogy miért csukom be az ajtaját? - Mert így is kap épp elég levegőt.)Így aztán fél 12-ig 5 darab fa égett le. Darabjuk 30-50 deka közt váltakozik. Így a gyújtóssal együtt 2,5 kiló csinált a 6-7 m2-es szobában 18-ról 25 fokot, és reggel is még 22 volt. Ugyanis nem tudom kiszámítani, milyen idő lesz éjszaka. Lesz-e vajon  szél, mert ha igen, akkor a nem záródó ablak azonnal kiszívja a meleget.

Reggel aztán szénmonoxid mérő ki a szabadba, gáz bekapcs, ajtó becsuk, 1 óra múlva már kint is kellemes meleg van. Lehet menni kávét főzni:)))

No, a múlt hét előtt azért fogyott rendesen a fa, és a gáz a palackból.

De jó lesz, ha már kemencébe fűthetek majd, és a nyílászárók is rendbe lesznek hozva!

Mert most így készülök az éjszakára:

Baboshegyre is megérkezett az ősz

Tegnapaz októbei tél után egyetlen napra visszatért a nyár!

Végre, sok év elteltével megint lehetett békésen ünnepelni.

A csőcselék Budaházi  György letartóztatása után láthatóan vezető nélkül maradt.

Az '56-os forradalom , és Nagy Imre szerepe az én fejemben kesze-kusza, zavaros.

Mert Nagy Imre valódi kommunista volt, csak éppen máshogyan képzelte el a kommunizmust, mint a szovjet hatalom.

Őt a halála okán az egekbe emeljük, míg a szintén kommunista Kádár Jánost, aki megpróbálta élhetővé tenni a szocializmust (vidám barakk),  mélybe taszítjuk?

Kádár 43 éven keresztül birkózott a  feladattal, hogy egy kissé nagyobb szabadságot biztosítson a népnek, mint más országokban. Csoda, hogy a végére beleőrült?

Ez a forradalom rengeteg kárt okozott az országnak, sok -sok család tragédiáját okozva.

Egyébként a kommunizmus eszméje- hogy minden ember egyenlő- nagyon szép, de utópia. Mint ahogy az egyforma, mint két tojás sem állja meg a helyét.

No, szóval ennyit az én zavaros gondolataimról.

Mára már itt is beköszöntött az ősz. Az öreg cseresznyefa levelei már elkezdtek hullani. 

És reggel tömegesen jelentek meg a cinkék.

Vén egyelőre nem akarja tudomásul venni. Ahogy tavasszal olyan későn ébredezett, most olyan későn készül a télre,

Tavaly ilyenkor már térdig jártam a lehullott lombjában.

Reggel, bár odakészítettem magamnak, mégsem vettem be fájdalomcsillapítót, így mostanra már igencsak megfájdult a derekam.  És még csak ezután jön majd a befűtési ceremónia. De most már nem érdemes bevenni. Talán majd 1 Algopyrint éjszakára, ha már elviselhetetlenné válna.

Érdekes, hogy egész nyáron nem fájt, bármennyit is hajlongtam emeltem, cipekedtem. 

Jaj, már megint előszedték az Olimpia őrült tervét! (M1 16:50)

Hogy mennyi pénz megy el erre az utópiára! :-((( 

Mégis hogyan képzelik, mikor már készen kellene lennie a 4.-es metrónak a Bosnyák térig, és jó, ha 2012-re eljut torzóként  értelmetlen a Keletiig. A Bosnyák térről már le is mondtak. Azt hiszem, eleve a Bosnyákon kellett volna kezdeni, mert ennek így tényleg nincs semmi értelme.